Tasev Norbert: A TÖREDEZETT SZÍNVONALAK ÁTLÁTSZÓ BŰZE

A másokért dobbanó szív akár az üres, kihűlt lakás jobbat érdemel. Festett fecskefarkú-szempillák seprűje átlátszó exhibicionista függöny, ahol minden lényeg elveszik, mert veszni hagyják a lélek visszhang-cseppjeit. Az embernek nincsenek immár nagy világmegváltó céljai, csak végre meghasadt tudatalatti-önmagával kerülhessen önazonos szívvonalra. Egy gyönyörű szupermodel-bombázó aligha feltűnő, mert a túlzásba vitt test-kultúra, az egészségmánia rombolva fertőz a Lélek szintjein.

Nyúzott leopárdbunda – hiába megfizethetetlen luxuscikk –, rendre árassza magából az elviselhetetlen dögszagot; s miközben manipulatív, csaló módszerekkel éppen kiszámolóst játszik egy-egy manipulátor, hátha övé lehet az évtized legnagyobb svindlije – lúzer-balekoknak elkönyvelt átlagos fickók belső megfontolás gyanánt a Dunába ugranak. Rég elszórva dáridóznak, mintha második fiatalságukat siratnák el a régvolt bohém-búja örök-barátok.

Zümmögő rovar-körtánc – mostanság csupán csak ennyit érhet mindennapok gigászi-elvhű taposómalma, mert önként sosem jöhet a munka házhoz, az csupán egyedül a nagykutyák s cápák egyedüli kiváltsága; mert mindenki már inkább a láthatatlanul is a biztos kivezető utat keresné, míg lehetne, dermedt zuhanásokká lesznek remények, csökönyös illúziók, balga hittételek.

Az Idő leselejtezett, kiszolgált utcáján, akár az alkalmi részegek, egymás után támolyognak félvakon az évtizedekbe beoltott, kicsinyes-gyilkos megaláztatások, megtűrt alázatok, szakadékok felé iramodik őszinteség s igazság már egyszerre hiszen a Jelennel képtelenségnek tűnhet bármit is kezdeni!