Tasev Norbert

Anyám

Anyámat látom én. Húszéves arcát.
Barázdák veszélyes szakadéka nem fenyegeti,
tizenkét órákat vállalt,
s ajkait inkább bezárta leforrasztva,
panaszkodni soha nem is szándékozott!

Egyenes kardvirág-szál teste,
mint az íj, egyenesben megfeszült.
Hajkoronájában őszi avarszíneket
dédelgetett a hajfesték!

Oroszlánhitű akaratossága mellé
nagy…

Bővebben

Tasev Norbert: Lyukas Zsebek Balladája

Az élőző életek fényéveiben

járkáltak, reméltek,

tán még hittek is azok,

kiket még megilletett

az ún. köztes elsőbbség

szent joga;

de ahányszor csak megjárták

egymás Golgotás

gyehenna-kínjait

kicsit egyre inkább

megkeseredtek, kiábrándultak

mocsaras slamasztikák átkaiból.

Lyukasodásnak indult…

Bővebben

Tasev Norbert: APOKRIF-ÉRTELMEK A LÉT FOLYÓSÓIN

Már alig vehető észre: az érzékeny, vagy épp szándékosan tunya, lustáskodásnak induló közöny, akárcsak egy fertőző betegség már egyre komfortosabb, mondhatni otthonosabbá teszi az egyes emberek alapvetően egykedvű, felszínes, nemtörődöm természetét. Mert két pont között már nem csupán csak…

Bővebben

Tasev Norbert: MODERNISTA HÚSDARÁLÓ

Manapság rendre elszalad mellettünk szándékos-kedvvel a modernizáció, és mindenkori fejlettségi ráta; elsuhan, vagy épp csak lebukik, pördül alá – feketelevesként bukik elő megint. Mert a rettentő zsákformájú, zsírpacni testből úgy sincs kiút; legalább is ezt látja a zsigerileg felszínes, exibicionista…

Bővebben

Tasev Norbert: Cerberus-Ebek Korában

Embert simogatni, akárcsak kóbor kutyát – bizony mondom -, manapság is egyre veszélyesebb. Esetleg előbb felidegesíti saját magát, vagy félszeg-tétován szándékosan elhúzódik, vagy ne adj’isten még testi sértést követ el; ez pedig – tetszik, vagy sem -, nem csupán alpári, bunkó, etikátlan cselekedett, de nagyon…

Bővebben

Tasev Norbert: A Hiány Borítékai

Egy veszélyesen zsugorított sziszifusz-Világ összes, elátkozott súly-hegye koloncként nehezedik ránk, függeszkedik testünk-lelkünk felett akár egy vaskampó, vagy csipesz. Az átlag ember inkább szándékosan becsukódik önmaga felé, hogy még véletlenségből se ismerhessék fel, ne kelljen mások kíváncsi-mohó…

Bővebben

Tasev Norbert: HANGYA-TÉBOLY MÁTRIXA

A mát egyre inkább szándékosan kettészeli a lehet, s nem lehet. Mintha milliárd és egy ember érezné, hogy halandó Időnk egyre inkább, hamarabb lejár, mint az eredetileg is megengedett. Oszt-szoroz, beskatulyázza előbb csak manipulálható érzéseit, megalkudott kisebb-nagyobb hazárdjátékait, mert mostan már maga…

Bővebben

Tasev Norbert: ELVISELHETETLEN KOLONC-SÚLYOK RESZKETÉSE

Az ember rendre bajba sodorja tán még önmagát is, amennyiben kúsza, érdemtelen, zagyva gondolatokat dédelget serényen, melyek sosem állnak eléggé össze; a Kedves Angyal-illata, mellyel rózsaujjú hajnalok pirkadásán érezni, vagy egy elsárgult fénykép, melyen egy feledésbe merült esküvői…

Bővebben

Tasev Norbert: Napfogyatkozás a Fejekben

Sokszor jó volna kilépni vakfoltok szándékos takarásából, melyek láthatatlan senkikké alázzák az átlagos kisember-egyént is, ne legyen az emberi fejekben ez az örökös kisstílű napfogyatkozás. A puffogtatott megfutamodó lélekerőt se szabadna könnyedén veszni hagyni. Most ez megy: kis és középvállalkozások…

Bővebben

Tasev Norbert: GELLERT KAPOTT BOLDOGSÁG

A látszólagos felszínesség, a közönyösített exibicionista attitüd mögött az emberi hámrétegek kitinpáncélokként rakódnak rá nem csupán a benső, féltettebb érzelmekre, de a bizalom gyűrűire is. Egykedvű, hangsúlytalan háttérzajjal már csupán apró, szinte jelentéktelenségbe vesző, alamusziskodó kártevők…

Bővebben