Tasev Norbert: Egy Hajótörött Odüsszeia Leltára

Itt felejtett galambősz hajszálaidat
talán senki se becézgeti sírva;
varasodásnak indult,
viszontagságos éjszakákra,
mikor jóformán meggebedtél
rémálmok vicsorgó kísértetjárásaitól
már a kutya sem igen emlékezhetik.

Minden évtizedben leltárba szükséged
még venned hajótörött

Bővebben

Tasev Norbert: FELSZÍNES LÁTSZAT-HAZUGSÁGOK

Valaha még virágkoszorúkkal hajukban némán megálltak szemben ünnepi dáridó-sokadalomban a tenger partján, mikor párt választottak maguknak, most csupán luxusnyaraló-villákat, Dubai légyottokat, Monte Carlói kaszinó-éjszakákat, hófehér jachtokat, kacsalábakon forgó cifra palotákat követelnek…

Bővebben

Tasev Norbert: A KITARTÁS ZSARNOK-ILLÚZIÓI

Előttünk immár rendetlen, – mondhatni -, hányaveti közökben már sztoikus, tunya közönyben, kicsit tán még üldözötten ember-roncsok fetrengenek, adják-veszik egymást; szeretnék még menteni a mozdítható értékeiket. Fel-nem-ismert vakságban szenvednek nem csupán csak a lelki szegények – de a…

Bővebben

Tasev Norbert: NÉMA ÉV-KOROK KOPOGTATÁSA

Ki emlékszik még a hűséges, baráti kézfogásokra, melyeket hajdanán fű-fickós korunkban egymásnak ajándéka adtunk, mint a megbecsültek lehetséges felnőtt életek zálogát?! Szemeink mellett holló-szülte, tetszetős kis szarkalábak reszketnek, míg kopaszodásnak indult, ritkuló hajúnk is évtizedek sorsfordító…

Bővebben

Tasev Norbert: AKASZTÓFA PERFORMANCE-ÁLMOK

Mélyen aggastyánná görnyedt immár e mostoha, apokaliptikus földi rend. Láthatatlan, fertőző, cikázó atomsugarakkal terhesültek gyümölcsök, veteményesek. Kiszikkadt barázdák boronáiból tán még a giliszták, féreg-ivadékok is rég kipusztultak, vagy épp elmenekültek. Szedték a sátorfájukat, mint egyesek.…

Bővebben

Tasev Norbert: Kerouac-Tetoválások

Kerouac tetovált bőrökön titkos jelek, látomás-jelképek látszanak; minél feltűnőbbek, rikítóbbak annál jobb. Békekölcsön-kenyér már ritkán jár vissza, akárcsak a kilencesre végződő összegekből a pénztáraknál szándékosan ottragad értéktelen aprópénz. Kikönyökölt, foszlásnak indult öltönyökben mégis hajdanán a…

Bővebben

Tasev Norbert: VÁTESZ-VÁLASZOK VISSZHANGJAI

Kiűzetik az embert a nagy Egészbe, hogy ti. igyekezzen megművelni a halandóságra ítéltetett Időt. Odabent a lélek manipulálható egy-mélységeiben homokszemekként peregnek az eltelt évtizedek boldog-szomorú porszemei. Mert az örökkévaló pillanatoknak jó volna hozzátapadniuk sejtek-molekulák…

Bővebben

Tasev Norbert: Cserbenhagyások Színháza

Kuporgó, kút-mélységekből próbálom önmarcangolón faggatni magam, mint akinek egyetlen valódi bűn-vétke van; hogy létezik s még szeretne boldogulni. Segítséget szeretnék kiáltani, akárcsak idült kisded koromban ordítva, toporozékoltan: _,,Kedvesem! Fogadj örökbe! Légy dédelgető anyám, mikor már minden s…

Bővebben

Tasev Norbert: AGYONBESZÉLT FRÁZISOK KORÁBAN

Az egymást szinte azonnal kizáró összezártság mélyén miért érezzük azt, hogy élet és halál még mindig ott toporog türelmetlenül a Lét küszöbén?! Innen nézve akár minden spirális kör ideje korán bezárul, míg értetlen fenn nem akad rajta az ember. Bennünk vergődő lélegzettel sem tudunk már mit…

Bővebben

Tasev Norbert: EGÓK SOROZATGYÁRTÁSA

Kedvetlenségemet még jó lett volna – legalább pár óra erejéig -, hagyni, engedni szétszívárogni keringésem közt; a klozetajtóra fellógatott, ingaóraszerű húzal alacsony vízfolyás mellett is alig vitte le a tartós, masszív fekáliák barna csoki-gyöngyszemeit. Jó dolog volna legalább néhanapján leklónozni az…

Bővebben