Tasev Norbert: A KITARTÁS ZSARNOK-ILLÚZIÓI

Előttünk immár rendetlen, – mondhatni -, hányaveti közökben már sztoikus, tunya közönyben, kicsit tán még üldözötten ember-roncsok fetrengenek, adják-veszik egymást; szeretnék még menteni a mozdítható értékeiket. Fel-nem-ismert vakságban szenvednek nem csupán csak a lelki szegények – de a hatalmaskodni vágyó Türannoszok is, mert a jól megszolgált hamis érdekek olcsó, hazug talmikká korcsosulnak, s az átlagnak még így is, úgy is éhbér a jussa.

Meglehet volt-nincs szebb, boldogulhatóbb Világok már mind szerte futatták önmaguk, könnyed ígéretekként jócskán megvezettek bárkit, aki erre még jócskán fogékony. Kezdetben tán minden akarat s szándék teremtő, és fejlődőképes, időközben válik manipulálható hamissággá, mely kézen-közön átfut s készen is van az ál-illúzió, melyben – kétségtelen -, jó pár évtizedek még megkapaszkodni is lehet, ám gyorsított kiábrándulás után hamar jön a rádöbbenés; mi értelme volt kártyavárakból épített álmodozások képleteinek?! – Mert egyre inkább a tudatos nincs veszi át a helyét a lehetséges van fejében.

S míg odafent az égen pottyantani vágyó galambrajok razziáznak s víg kedvükben üríthetik salakanyagjukat szaporán az egyszerű átlag már alig győzheti letörölni nem csupán fején ért folyékony hófehér takony-sérelmeket, de a nagybetűs élet kicsinyes megvesztegethetőségeit is akár.

A tágítható Időt is, akárcsak az éden tapasztalható titkát jó volna kicsit meglopni az egyszerű emberek számára; elképzelt öröm s látszólagos, hevenyészett boldogság-morzsák helyett kiterjeszteni még a kézzelfogható boldogulást, hogy ti. túl korán fogyatkozik nem csupán spiritusz, de még a szusz is.