Tasev Norbert: HANGYA-TÉBOLY MÁTRIXA

A mát egyre inkább szándékosan kettészeli a lehet, s nem lehet. Mintha milliárd és egy ember érezné, hogy halandó Időnk egyre inkább, hamarabb lejár, mint az eredetileg is megengedett. Oszt-szoroz, beskatulyázza előbb csak manipulálható érzéseit, megalkudott kisebb-nagyobb hazárdjátékait, mert mostan már maga is hamarán belátja több a gyanús kudarc, mint a megérdemelt félreértett siker.

Nem csupán kitenyésztett, agymosott fejekben dől el a játszmák sora; mert irányítótáblák – ha hagynák is -, egyre kevésbé figyelmeztetnek még bevállalható kötelezettségeikre. Enyhe gyomorideg feszíti húrját a lélek remegései közt, s restelkedő számonkérések közt következhet már az újabb seggnyalás, mint a biztosított protekció amolyan elsődleges s talán még feltétele.

\- Mostan üledék-tömegekből nem nem származhat semmi nemes, vagy jó dolog se; önmaguk spiclis-kedvű árulóivá lesznek árnyak, érzések. Hangyatébolyokat álmodnak meg a semmiből egyre inkább részlet kínai hitelekre, mondván; még a kamat is épek hogy kifizetődő.

Újabb vége-hossza nincs fölösleges, értelmetlen vergődő szárnycsapkodás kezdődik valami ellen, melyről az átlagember is egyre kevésbé, és tán ritkán ha tehet, csak elevenébe ne vágjon. Némely lényegre törő összefüggések inkább tanácsosan elhallgatnak, mert megsejtették a valódibb lényeget. Miközben megszállja tétova ögyelgőit a hiány és az átmeneti boldogság-érzet s hajótöröttek módján szakadékok széleinél téblábólnak inkább kicsit mintha már önmagukat is elveszítenék!