Tasev Norbert: 365 FOKOS FORDULATOK

Kényre-kedvre már tán rég megmásíthatatlan próbabábúké vedlettek át még az önző, manipulatív érdek-kapcsolatok is, melyeket hajdanán a szerelem nevében tettek; akár hétköznapok kissé szánalmas s egyszeri varázsütése, vagy hús-vér eszmények – mert az élet minden esetben Apokrif-jelzések nélkül bicsaklik egy háromszázhatvanöt fokot, míg a biztosított menetrend is bukfenceket kerekez, ha késésben vagyunk munkahelyeinkről.

Az emberek szándékosan közönyösített, már-már totálisan érzéketlen, észrevétlen, meddő hallgatása kerít hamarján körbe; az emberi kripta-arcok mégis némán szóra-szót fecsérelnek, az észszerű cinkosság mellett egyre nehezebb meglelni az őszinteség maradék szikráit is. Mindent átitat immár a vak kívánság, miszerint: könnyedén megszerezhető hírnév s életre bebiztosított gazdagság, jólét legyen terül terül asztalkával, s minél kevesebb befektetés, erőfitogtatás termelje a biztos profit-hasznot. A busásan megtérülő szent Platóni lakomákból azonban csupán csak még mindig kiváltság elitek lakmározhatnak kedvükre.

Új kezdetek s befejezések feszülnek egymásnak észrevétlen sorrendben: mert holnapok szakadékán egyfajta sokdimenziós beton-habarcson rendre megtapad a lényeg, miszerint: itt most a senki-lúzerek sosem rúgnak labdába s nem is érvényesülhetnek. Meg-megzökkenő monológokat darálva dadog egy-egy celeb-színészke, mert kicsit maga sem tudja már a megzavarodott Világ vajon miféle olcsó, talmi lehetőségeket kínálgat számára. Egyre egyre fékezhetetlenebb ütemben nő mindenkiben megkérdőjelezhetetlen a mohó-buja szomjúság.