Tasev Norbert: EGÓK SOROZATGYÁRTÁSA

Kedvetlenségemet még jó lett volna – legalább pár óra erejéig -, hagyni, engedni szétszívárogni keringésem közt; a klozetajtóra fellógatott, ingaóraszerű húzal alacsony vízfolyás mellett is alig vitte le a tartós, masszív fekáliák barna csoki-gyöngyszemeit. Jó dolog volna legalább néhanapján leklónozni az Én-Időt, melyből úgy is éppen eléggé kevés áll rendelkezésre, és aztán egyre kevesebb.

Magabiztosnak látszó önbizalomhiányomat rendre elvágja egy-egy kellemetlen, vagy épp csupán barátságtalan beszólogatás rendszerint a vadbarom-bunkó autósok részéről, vagy a tömegközlekedésben járatos kocsis-szájú bohém tinédzserek társasága kér nagyobb mozgásteret felfúvott, pöffeszkedő egójukkal, s míg néhány jófejnek kikiáltott, és barátságosnak tűnő influenszer is oda-odamondogat, hogy ti. annyira élhető Világ létezik odakint stb… Hát ez azért már nekem is bőségesen sok a jóból!

Megfoghatatlan titkolózás, vagy szándékos elérhetetlenség akár a nap huszonnégy órájában már nem számít se megszokottnak, se konvenciónálisnak. – Kukacok s férgek épp oly otthonosan, komfortosan érezhetik magukat egy-egy kikényszerítettnek gondolt szituációban, akárcsak az átlag, amikor már odáig süllyedt önmagát is ledegradálva, hogy tudatosan fél megkérdezni az ismeretlen dolgok természetét, mert a kint lévők – meglehet -, azonnal ostobának, idiótának tekintik s kezelik.

Felbomlásra ítéltetett baráti kötések mentén gennyesedő sebek fakadnak, mert rendre elvakarják őket, megfosztva tőlük a gyógyulás képességét; tökéletes váratlanság lesz úrrá a bagatell semmiségeken is, ha nem vigyáznak rájuk s hagyják veszendőbe menni azt is, ami létre sem jöhetett!