Tasev Norbert: Torzított Kor Prédikációi

Mint zavaros vízben az iszap az ember szívében-lelkében is leülepszik immár jócskán emlék, múlt, s jelen; mit érdekli a másikát az exibicionista embrió-felszín, amikor így is, úgy is kikaparja már naponta saját önző-mohó profit-hasznát. Hullám-tört, összetört torzó-képek szilánkjaiba kapaszkodik az, ki még nem felejtett s tán nem is igazából képes újrakezdeni, vagy újrateremteni egy megtört szituációt, mozdulatok ál-valóság játékát, a manipulatív pupillák táncát, melyek viaszszerű arcokon láthatókká válnak.

Gömbölyödő lélekkel, szelídítve ül, s elhízik a tétova közönyösség is, ha nincs s nem is lehet már, ami valódin lázadásra bírná. puha, hófehér csecsemő-öklök csörgődobokat döngetnek, püfölnek, hátha meghallja még valaki. Miért, hogy az ember csupán csak foncsor-áldozata lehet e mostani nonszensz, kiszolgáltatott Kornak?!

Torzított prédikációs beszédek hirdetnek kellőképp rotációs eszméket, melyek – ha senki sem vigyáz -, könnyedén lilúgozzák, átmossák kiadósan az agy még épp, gondolkodó kreatív-szöveteit. A gondolat – félő -, már aligha sikolthat fel kedvére. Mert talán régóta felgyűlt az emberben minden ok-okozat, hogy az ostobáknak való, alamuszi gonoszság undorítja, émelyítse.

Adott percek eltévesztett súlypontját azért biztos, ami biztos, még jó volna híven megérteni; fut az ember egyre mélyebben, akár a menekülők spirálban, ha úgy gondolja, hogy önmagát egy egész életre szeretne végre totálisan megérteni. Szűköl, körbe fut majd minden kör, tán önmagába egyszer vissza is térhet!