Tasev Norbert: Kiszolgáltatott Lelkek Alkudozása

A homlokok barázdáiban megtelepednek immár a váratlan gondok s bajok; Az elszalasztottnak vélt reményeket még oly jó volna valahogy visszakapni múltak örvénylő tengerfenekéről. Az átvirrasztott éjszakák sötét rongyai, akár a kószó borostyánindák váratlanul beburkolják a test, és lélek összetett ösztön-molekuláit, melyek felszívódnak s be is épülhetnek a sejtek tárházaiba.

Hétköznapok egyre nehézkesebb túlórái közepette autósok szájából szellőztetik ízes, káromkodni kész szitkaikat, ha épp késésben vannak, vagy a dugók csúcsforgalmában ücsörögnek.

Világnagy szorongásainkban miért érezhetjük úgy, hogy már minden és mindenki eladó, megvesztegethető, vagy csupán érzelmeket csereberél, és hamisítgat egyszerre?! Ember-roncs ivadékok, akár kifordított gyökérzetek, melyeket ásó, vagy épp kapa fordított ki nedves huzatos földekből – újabb vére-hossza nincs hajótörött Odüsszeia következik, melyben maga az ember is csupán csak átutazó lehet.

Manapság nem árthat jócskán résen lenni, elvégre titkokat őrző rejtvényfejtők is rendre megszégyenülhetnek, ha enigma-szintű Morze-jelekkel üzenget feléjük a Mindenség, vagy a halhatatlannak hitt szerelem; miért kell kötélen rángatni, akár a kiszolgáltatott kóbor-lelkeket a finom díva-hölgyeket, konzum-angyalokat?! Elázott szempillafesték sötét, tetovált árkokként csorog alá, míg konfetti-zápora fölsziporkáz egy-egy kicsinyeskedő alkuba bocsátott létnek.

A művészileg megkomponált Gorgó-fejek, és kentaurok között már egyre kevésbé nézhetnek ki emberek módján; elviselhetetlen, meg-nem-érdemelt, haszontalan, felszínes vastaps marad a hitvány, parázna utókorra!