Tasev Norbert: NEOAVANTGARDE ESZMÉK LABIRINTUSA

A döbbenetesnek gondolt, pöcegödörszagú vakondtúrást most galád-alamuszi módon már mind összetipornák, hiszen egyre érzéketlenebbé senyvedt a letisztult egyensúly és a tartós kibékülés képessége is. Megtestesített eszmerendszerek, akár a túlzásba vitt Falanszter-elméletek önmaguk groteszk karikatúrájaként csómókká összeállt vad ideákba csoportosulnak önkéntelen.

A Lét igazibb, valóságosabb értelme azonmód kiviláglik; egyre többen rágnak elavult gyökereken, gilisztákon, bogarakon, hiszen még a tartós, mindennapi élelmiszerárak jövedéki adója is jócskán megemelkedett, és ez bizony sokak szemében egyáltalán nem tréfa dolog. Gyökerek digitális neo-avantgarde hálózata ringatja áldozatait, Y és Z-generációs tagjait, akiket önkéntelenül is a coach-szakma szippantott magába.

Mintha nyílhegy fúródott volna a stigma-szintű bélyegzett-lelkek köré, felgyorsult tempóban rendre gennyesednek őszintéknek hazudott emberi empatikus és toleráns érzelmek, melyekkel azért még jó lehetett volna tartós kompromisszumokat is köttetni. – Hitvány legyek tapadnak arra a bizonyos ragacsos légypapírra – igaz hasztalan -, mert mindent meg lehet úszni, akinek bizalmi kapcsolatai, és elegendő pénze van.

Miért hogy mostanság a legjobb érzés immár a visszatartott, de tartós káröröm, melyet valósággal kiszipolyoznak, ha éppen arra járnak gonoszkodni, incselkedni vágyó angyal-kezek?! – Hangversenyteremmé lett a tömeg-ember dáridós tumultus is, melynek fele felett a Rend még elhihette, hogy egyed-uralkodik, de már aligha tud.