Tasev Norbert: Fekete Halszálkák

Fogaim közt már félúton szétmorzsolt bizonytalanság károg, mint valami szándékosan is elfuserált vészmadár; holtponton kiábrándult hétköznapok börtönszigete fogad. Filléres közhelyeket puffogtat egy-egy vélt-valósnak gondolt ál-érzelem, megannyi kézfogó ígéret, mely megkötése pillanatában homályos,…

Bővebben

Tasev Norbert: NIRVÁNA-SEMMI ILLÚZIÓK

Akár a szárnyas tölgyfakapu már egyre inkább keményen összezárja szirmát a sebzett lélek; ami még belőle híven fennmaradt. Sosem akarhatott mást, csakis hogy önmagunkban higgyünk. Elszánt, ha kell tettrekész akarattal, szerénykedő, nemesebb alázattal is míg csak lehet. Talán éppen az a titka már mindennek,…

Bővebben

Tasev Norbert: SZÍNVAK VAKONDOKOK KÖTÉLTÁNCA

A felemás indulat, mintha minden percben egyenes vonalakkal körbe is rajzolná sokat-tűrt ember lélektanát; kötél-idegek jeltelen játéka, akár valami amatőr, vagy épp botcsinálta kötéltáncos köznapjaink arcára hull, pókhálók fonalán néz át. A szeszélyes árnyakat is jó volna sokszor átrajzolni, míg…

Bővebben

Tasev Norbert: LÉLEK-CSEND KONZERVEK

Moccan lelkemben százezer év, ahol Kína mondja s Dzsuang Szi. Jobb volna fejemet, akár a struccmadarak már végleg föld alá dugni. Hisz kicsit minden létrehozás, vagy teremtés már meg is rekedt – csak úgy -, félutakon. Számon sokszorosított néma dadogás párája liheg: vajon miként s vajon hogyan kellene a…

Bővebben

Tasv Norbert: Hátatfordított tenyerek

Hátat-fordított, arannyal bélelt tenyereknek már hiába is hihetnél, ha minden megvesztegetésre, manipulációra hajaz, s épül; Alfa-hímek, csicsergő V.I.P. – partikirálynők ajnározzák a külföldi Celeb-kultúra trendeket, melyeknek – legtöbb esetben -, se fülük, se farkuk. Mint akik éppen egy átmulatott,…

Bővebben

Tasev Norbert: Csikorgó Homokszemcsék

Sokszor még kézbe venném saját sorsomat; azt, amiről hajdanában úgy hittem nem birtokolhatom, s tán nem is lehet már igazán enyém. Tétován bicegő, sántító, szánalmas emberként csak megnézném: vajon mennyi még az út, amit feltétlen meg kell tennem azért, hogy túlélve boldogulni tudtak. Az ember, akire…

Bővebben

Tasev Norbert: ELVESZETT JÁTSZÓTEREK VISSZHANGJAI

Szelídnek s tisztának kellett volna megőrizni a gyermekkort, míg csak lehetséges. Komorló, szándékosan vaksötét estek már aligha hozhatnak megnyugvást nyughatatan lelkeknek. Utcalámpák, neonfények, sikátorszagú ordas szelek fogaikat mind sebezhető húsainkba vájták, amikor játszóterek idilli…

Bővebben

Tasev Norbert: Bégetők Birodalma

Már mindenütt önmagukat is beáruló, bármikor meghazudtoló, manipulálható, csimókos, bégető birkanyáj. ,,Igen Igazgató Úr! Hogy telt a hétvége? Kávét, teát, édesítőt parancsol-e? A szakmai konferencia és értekezlet ennél halálosabban unalmas talán már nem is lehet!” – hallatszik hatványozott echózva…

Bővebben

Tasev Norbert: Idő-mélyen Kockát Vetnek a Sorsok

A sokszor örök-gyerekes, groteszk arc még egyre görbe-tükörbe bámul, s nem értheti: vajon miért folytak visszafele az évek, mintha egyszerre hátramenetbe kapcsoltak volna. Félálmok alján egyszerre beszél szülő, családfő, gondviselő, mert odalent az Idő-mélyen kockát vetnek hajótörött sorsunk…

Bővebben

Tasev Norbert: SZÍVEK TŐRDÖFÉSEI STÁTUSZOK VILÁGÁBAN

Megkövesedett mosolyok, cserepesedésnek indult, kisstílű, felszínes gesztusok fröcsögnek, csörömpölnek kettétört virágcserepekként már nem csupán a megvesztegetésnek indult szívek mélyén – de bulvármédiák mocskosan szirupos, öntömjénező showműsoraiból is.

A már unalomig ismételt ,,hogy…

Bővebben