Tasev Norbert: Kerouac-Tetoválások

Kerouac tetovált bőrökön titkos jelek, látomás-jelképek látszanak; minél feltűnőbbek, rikítóbbak annál jobb. Békekölcsön-kenyér már ritkán jár vissza, akárcsak a kilencesre végződő összegekből a pénztáraknál szándékosan ottragad értéktelen aprópénz. Kikönyökölt, foszlásnak indult öltönyökben mégis hajdanán a nagy cula-kamaszok még önmaguk tudtak, s mertek maradni, hisz mindenki csóró volt, még a házmester és a mosónő fia is. A Világ most nemhogy elhúzná homályba taszító, giccses, ordenáré ködfüggönyét – de még jócskán rá is pakol néhány tonnányi lapáttal, hogy az egyszerű kisebbségnek még nehezebb dolga lehessen.

Könnyűvérű, kisstílű nőcskéknek látszanak a kicsit erősebb sminket, s tűsarkút viselő koktélruhás tinédzserek, akik bár megígérték szüleiknek, hogy remélhetőleg még éjfél előtt félig józan állapotban biztonságban hazakeverednek s végeredmény – még így is -, alig kilenc hónap múltán látható csak. Virágszirmokat tépked a gyorsuló Idő. ,,Vajon Ágnes szereti-e még az ágrólszakadt Skodával járó melós kispolgári Gézát?!” – Elfelejtett flört-tekintetekből rendre elmarad az egyetértésnek szánt hűséges kompromisszum ígérete.

Mostan akár a parázsló indulat egyre többen akarnák kivasalni egyszer s mindenkorra hajótörötté lett, halandó mindennapjaikat, galambősz-szálakat így fésül ki az ember kopasz-korpás fejéről az évtizedek sanyargatott íve. Emlékeink rongyaival még egyszer-egyszer jó volna biztosított fogódzópontokat keresni s találni is; sikátorszagú kapualjakban kuporgó kutyák a hajléktalanok, míg a félig teli demizsonokból rendre elfolyik, akár az alkonyok vére a tablettaszagú vörösbor.

A megviselt, s évek által sanyargatott lélekre talán már csak a megváltó Halál-tudat hozhat enyhet adó, végleges amnesztiát!