Tasev Norbert: AKASZTÓFA PERFORMANCE-ÁLMOK

Mélyen aggastyánná görnyedt immár e mostoha, apokaliptikus földi rend. Láthatatlan, fertőző, cikázó atomsugarakkal terhesültek gyümölcsök, veteményesek. Kiszikkadt barázdák boronáiból tán még a giliszták, féreg-ivadékok is rég kipusztultak, vagy épp elmenekültek. Szedték a sátorfájukat, mint egyesek. A modern ember modern digitális drón-eszközökkel, célirányzékok tűhegy-pontos irányzékaival még mindig azon mesterkedik kellő ördög-szagú álszent fondorlattal miképpen is tehetné tönkre ember-társait.

Spirálisan, kígyók módján tekeredő útvesztőkből – félő -, immár nincs s tán nem is lehet megoldás-kiút; mások diktálják már nem csupán az alamusziskodó játékszabályokat, de – meglehet -, a földi összevisszaságban a puszta Lét-törvényeket is. Betonvázak szürke börtön-agyában még az átható formalin-szag is megecesedik s egyre elviselhetetlenebb hányingerszaggá degradálódik.

Felsebzett lelkek köntösét mostan egyre inkább hollók-szülte fekete fény tépdesi, ráncigálja, mintha valami elfuserált Prométheusz volna, akit már soha többet nem lehet megszabadítani alvilági keselyűcsőrök fogságából, hiszen ellopta a tüzet a gyarló emberek javára. Hívatlan vendégekként kószálnak katyusa-szaggatta, bombák-szülte tájon, míg vijjogó gép halál-madarak beleüvöltenek a Zsivágói-szelek dallamaiba.

A kicserzett, egykori gyermekkori álmok mostan az élet tetszetős akasztófáján lógnak bűntelen, hogy ti. még akartak s mertek volna álmodni egy élhetőbb jövőt, de talán már reménytelen; sápadt sajt-Hold még pisla tigris-körmeivel bevilágítaná a misztikus légyottok csacska üzeneteit…

Egy piciny, ártatlan hazugság elegendő, hogy valaki megnyomhassa kedvére azt a bizonyos piros gombot, s míg az élet olyan törékeny, akár a fűszál, melyet természet, vagy emberláb bármikor eltaposhat úgy lógunk tűrve, kényszerítve a sakktáblák fokán, akár a szalma vagy viaszbábok, akiket élettelen mód felakasztottak hadd himbálja őket láthatatlan tett-akarat!