Tasev Norbert: Cerberus-Ebek Korában

Embert simogatni, akárcsak kóbor kutyát – bizony mondom -, manapság is egyre veszélyesebb. Esetleg előbb felidegesíti saját magát, vagy félszeg-tétován szándékosan elhúzódik, vagy ne adj’isten még testi sértést követ el; ez pedig – tetszik, vagy sem -, nem csupán alpári, bunkó, etikátlan cselekedett, de nagyon úgy tűnhet, hogy még vonzó, és imponáló is a folyékony, agymosott elmékben.

A tétován ácsingozó villanyoszlopokat is éppen úgy le lehet vizelni, akárcsak fittyet hányón azt a négylábú kis kedvencek tehetik; igaz útóbbi ők egyáltalán nem kapnak helyszíni bírságot, sem pénzbüntetést, mert nem tudnának adót se fizetni. – Odakint egymást ölre menve ugatnak, acsarkodnak nem csupán ember-tömegek, de kicsinyeskedő nagyhatalmak is, akik önző-mohó indokok okán bármit, bárhol, bármikor könnyedén letipornak, s akkor aztán lesz nemulass a kevésbé szerencsés ,,köztes demilitarizált övezeteknek” is.

A hatalmaskodó, baljós láncon sok csaholó korcs-kuvasz ácsingózik, koncra, zsákmányra felügyel s nem akarja megérteni, hogy kicsinyes sakkfigura csupán a történelem színpadán, akit könnyűszerrel el lehet taposni, lefizetni, vagy kellőképp megvesztegetni; a megvesztegetett Idők csonthéját is csontig-zsigerileg lerágják az ún. szolgáló Cerberus-ebek, – persze csak -, ha van, s lesz mit hiszen négyszeres árakon kaphatóak a mindennapos élelmiszerek, hát még a játékszereknek is beillő gumicsontok.

El kellene kárognia legalább még ,,egyeseknek” hogy számító, megalkuvó lelkeik mélyén mostan totális zűrzavar, összefüggéstelenség ordítozik, s nem hátrál senkifia kedvéért. Ősragadozók ádáz-galád természetét – félő -, már soha többet nem lehet végleg megváltoztatni!