Tasev Norbert: TÖRLESZKEDÉSEK TALMI VARIÁCIÓI

Mélyülő sebként mégis gyerekes semmiségekkel vannak telis-tele még hűséges álmaink; valaki egy új családi házat szeretne, amibe – mondjuk a változatosság kedvéért -, már beszerelték a központi fűtést, és van villany is, míg más egy új négykerék meghajtású terepjáró-csodát, ami full extrás. Egy lenszőke hajú tündérkislány rántott húst szeretne enni, mert bár már elmúlt hat éves is még mindig nem tudhatja mi is az, milyen az íze, vagy hogy is néz ki.

Az életre egyre inkább kitágítható, de homályos engedményeket, alkukat tesz az egyes embereknek, amibe igaz muszájból azonnal bele is kapaszkodnak, bár sokszor igazán nem érthetik, hogy mi végre nem haladhattak előbbre egy adott társadalmi, és megbecsülési szamár-létrán. – Egészalakos görbe-tükrökbe be-bebámul egy csalafinta, huncutkás, torz tükörkép: mintha immár szándékosan vallatni, kiszedni szeretne az ember benső lelkéből valamit, hogy: _,,Na, öregfiú! Lássuk csak! Te miért tartasz ott, ahol éppen tartasz, vagy hogy miért vegetálsz lassacskán a létminimum alatt, amikor már minden szintünk meghamísítható, és annyira alacsony?!”_ – Persze választ senki se fogad, és talán nem is remél, mert felesleges, annyira ott lóg, feszül valami gusztustalan, ordenáré hamis-hazug talmi a dohos levegőben.

Felcsavarták legbelül a tohonya, közönyösített hajlandóságot – már ha létezett -, egyáltalán. – Emberi léptéket keresne talán a Jelen is, ha tudna még, amibe érdemes lenne bizakodni, közeli, kiszámított, tétova ácsorgások lesznek az Időben, mert mostan ebben van a nagyobb eldöntendő szerencse-lutri. Közös törleszkedések tört-mondatai észrevétlen emberek kopjafejeire rászakadnak…