Tasev Norbert: KICSINYESKEDŐ, SZÁMÍTÓ DÖGEVŐK KORA

Ez az önmagával is vétkező totál tótágast, ördög-görcsöt vetkező Világ, mintha kifacsarná az átlagemberek kegyvesztett, kicsinyes életét is; elpotyogtatott fekália-kupacokat potyogtat úton-útfélen, miközben tohonya közöny, felszínes vadbunkó sznobizmus öklendezik kedvére, miközben agymosott megvesztegethetősége egyre tágabb. Születő-omló-foszladozó forma manapság már szándékosan is elkövet fúj; még jócskán meglehet hallgatni az űrbe kilőtt űrhajós interurbán szavát: egymásnak felelget szüntelen már a kettőzött némaság.

Valakik – így is úgy is -, szüntelen napi 24 órában megfigyelik, lehallgatják, digitálisan rabigákba hajtják az egyszerűsített átlagot, akikre még a szabályok érvényesek volnának, tehát kiterjeszthetők, hiszen a befolyásosabb tehetősebbek saját ön-törvényeket fabrikálnak. Kihallgatja a halhatatlannak hitt szerelem is a maga önző szívveréseit egy másik emberért, aki – meglehet -, még nem is igazán tudhatja miként és vajon hogy érzi magát a másik?! Megkövetelik az alkut-kínálgató olcsó kézfogásokat, mintha ez bármire is feljogosítaná őket alattomban. – Előbb-utóbb – észre se veszik -, némán némuló kicsinyes rögökké zsugorodnak össze, akiket könnyedén el lehet taposni, meg is lehet semmisítani végérvényesen.

A szándékosan kicsavarodott Végtelen felé félúton még hiú számításból lepaktálnak szüntelen zakatoló ördögszekerek. – Hiába is akarnák már még régóta tudhatják: porban megfeneklett, tékozló lelkekké sorvasztotta tagjait az Idő vasfoga. Leeresztett tollú tékozló kiábrándultjai e mostani létnek, akik szándékosan nem akarnak úgy élni, ahogy kellene, hiszen megcsömörlöttek fetrengő ideg-görcsökben is attól, amit a média másodpercek alatt fröcsög arcukba. Mert már aligha lehetséges, hogy az átlag kimenthesse méltómód magát a tudatos, számító dögevők karjaiból!