Tasev Norbert: NÉMA ÉV-KOROK KOPOGTATÁSA

Ki emlékszik még a hűséges, baráti kézfogásokra, melyeket hajdanán fű-fickós korunkban egymásnak ajándéka adtunk, mint a megbecsültek lehetséges felnőtt életek zálogát?! Szemeink mellett holló-szülte, tetszetős kis szarkalábak reszketnek, míg kopaszodásnak indult, ritkuló hajúnk is évtizedek sorsfordító…

Bővebben

Tasev Norbert: AKASZTÓFA PERFORMANCE-ÁLMOK

Mélyen aggastyánná görnyedt immár e mostoha, apokaliptikus földi rend. Láthatatlan, fertőző, cikázó atomsugarakkal terhesültek gyümölcsök, veteményesek. Kiszikkadt barázdák boronáiból tán még a giliszták, féreg-ivadékok is rég kipusztultak, vagy épp elmenekültek. Szedték a sátorfájukat, mint egyesek.…

Bővebben

Tasev Norbert: Kerouac-Tetoválások

Kerouac tetovált bőrökön titkos jelek, látomás-jelképek látszanak; minél feltűnőbbek, rikítóbbak annál jobb. Békekölcsön-kenyér már ritkán jár vissza, akárcsak a kilencesre végződő összegekből a pénztáraknál szándékosan ottragad értéktelen aprópénz. Kikönyökölt, foszlásnak indult öltönyökben mégis hajdanán a…

Bővebben

Tasev Norbert: VÁTESZ-VÁLASZOK VISSZHANGJAI

Kiűzetik az embert a nagy Egészbe, hogy ti. igyekezzen megművelni a halandóságra ítéltetett Időt. Odabent a lélek manipulálható egy-mélységeiben homokszemekként peregnek az eltelt évtizedek boldog-szomorú porszemei. Mert az örökkévaló pillanatoknak jó volna hozzátapadniuk sejtek-molekulák…

Bővebben

Tasev Norbert: Cserbenhagyások Színháza

Kuporgó, kút-mélységekből próbálom önmarcangolón faggatni magam, mint akinek egyetlen valódi bűn-vétke van; hogy létezik s még szeretne boldogulni. Segítséget szeretnék kiáltani, akárcsak idült kisded koromban ordítva, toporozékoltan: _,,Kedvesem! Fogadj örökbe! Légy dédelgető anyám, mikor már minden s…

Bővebben

Tasev Norbert: AGYONBESZÉLT FRÁZISOK KORÁBAN

Az egymást szinte azonnal kizáró összezártság mélyén miért érezzük azt, hogy élet és halál még mindig ott toporog türelmetlenül a Lét küszöbén?! Innen nézve akár minden spirális kör ideje korán bezárul, míg értetlen fenn nem akad rajta az ember. Bennünk vergődő lélegzettel sem tudunk már mit…

Bővebben

Tasev Norbert: EGÓK SOROZATGYÁRTÁSA

Kedvetlenségemet még jó lett volna – legalább pár óra erejéig -, hagyni, engedni szétszívárogni keringésem közt; a klozetajtóra fellógatott, ingaóraszerű húzal alacsony vízfolyás mellett is alig vitte le a tartós, masszív fekáliák barna csoki-gyöngyszemeit. Jó dolog volna legalább néhanapján leklónozni az…

Bővebben

Tasev Norbert: Napfosztogatók és Rozsdás Lelkek

A Világ mostan kozmosz, donga lábaival még egyre a kozmosz felé kalimpál; kőhátú, suta, némaságba dermedt égitest-csillag a sztratoszférák fészkeiben. Máskor meg negédes-módon szinte már hízelkedve visszakuncsorogná magát egy másik galaxis felé, ha lehetne. Maga a Lét peremén a csönd két…

Bővebben

Tasev Norbert: A megkopott lelkek ösvényén járva

Nem hihettem, hogy létezhet bármi is a nagy Nirvána-Semmi után; mikor aprócska atommagokként milliónál is több sejtek-molekulákra bomlik a valakiért dobbanó, megsebzett szív, a hajótörött lélek elüvölti utolsó, fohásznak szánt ember fájdalmát, mielőtt végleg kiszáll s elutazik testünk fogságából.…

Bővebben

Tasev Norbert: Csúszómászók Kora: Krónika a Fényesre Nyalt Lelkekről

Mostan kemény sorsokban vergődők, mintha inkább már maguk is csúszómászókká züllöttek volna, akinek lábakat, seggeket kell szükségképp fényesre csókolniuk, mert – titkon -, maguk is egyre inkább tudhatják; dicséretek, kicsinyes prémiumok, szánalmas babér-ígéreteket sosem…

Bővebben