A Regnum

A Regnum

…e percben az új világ peremén találkoztam vele.

A hely, amely lassan magát meg adni készül, felemészti önmagát és hanyatlásnak indult. A királyság, amelyet csak Regnum néven emlegetünk, az ítéletek és a megvetés országa … és történetesen az a hely, ahol élek. Az ország megosztottságát mit sem jelképeznek jobban a tájai, amelyek oly megosztottak akár az emberek, akik lakják. Itt az ország belsejében élők számára mindennél fontosabb a régi rendek megtartása, ámde a külső vidékein már alig-alig érződik a központ hatalma. Olyan ez az egész, mintha a föld maga is kettészakadt volna. Síkságok terülnek el perzselő pusztaságok messze ameddig a szem ellát. Itt-ott törött kőoszlopok magasodnak az égfelé, romok amik az elmúlt életek emlékét és lelkét őrzik. Azokról a helyekről ahol különös hangok hallatszanak , árnyak zúgolódnak talán az életüket sírják vissza .Különös és rémes , hogy mi minden megtörténhet és meg is történik . A távolból óriási hegyvonulatok magasodnak és törik meg a látványt. Hamura emlékeztető szürke és kék árnyalatokban. Pirkadatkor a nap melege a felhőkön át simogatja a hegyláncokat, éjjel pedig a Hold fénye festi át újra meg újra . A nagy mélységek, amik az óriássá emelkedett vonulatok alatt zöldellő mohapárnákban végződnek, mintha csak az erdő ölelő bölcsője lenne. Az egyik részen a pompát őrző városok, a másikon a romos kalibák amik pusztaságokban végződnek. Az emberek mind magukon hordozzák a föld küzdelmét. Nem olyanok mint a belső tartományok lakói , akik bőségesen jutnak ételhez, italhoz, vagy akár a királyi védelemhez . Forró szél száguld a a nincstelen terepen a lassan bimbódzó s órássá növekvő fák lombjaiba.
A táj képe egyszerre rideg és fenséges, máskor pedig halk nesztelen amely a csendjével olyan érzést kelt, mintha fenyegetni próbálna.. A peremvidék népe edzettebb, de egyben bizalmatlanabb is .Mindig készen állnak rá, hogy összecsomagoljanak ,ha újabb háború hulláma söpörne végig a vidéken. Sokan a munkától kérgesedett kezükkel megkeresett pénzükből próbálnak megélhetéshez jutni. Akadnak itt olyanok is akik írni olvasni sem tudnak, így amit eladásra szántak jószerével bizalom alapján csak cserélni tudják.Azok a szerencsétlenek akik viszont mind amellett ,hogy egyszerű népek és mondhatni buták , mint a tök nem sok esélyük van , hogy az átveréseket elkerüljék. Földművesek, kovácsok , növénytermesztők, jósok és más különösebb mágiához kötött kasztok tagjainak a kirekesztett fajtája. A varázslónépek és az emberek itt mindig résen vannak és megszokták az idegenek jövés-menését.
Éppen zajlik egy esemény, a napokban tört ki egy újabb háború és azt hiszem, hogy ez lehet az oka, hogy a népvándorlásra kényszerül ismét.
Néhányan az emberek közül kiköltöznek a királyság perem vidékeire, én nem kockázatatom meg az éhhalált és eléggé jó helyem van itt . Megint mások, akik rendelkeznek némi mágiával föld alá menekülnek a régi bányákba, és megint mások a varázslat segítségével keresnek új helyeket, vagy elrejtik azt, ahol élnek. Remélem , hogy nem kell oda kerülnöm. Történt a napokban is valami amit elhallgat a király , hiszen nagy a mozgolódás, érezhető a változás szele, amely nem sok jót hoz magával.
Én a városban élek, közel a tűzhöz, bár nem én választottam, a szüleimmel és az öcsémmel élünk itt, de mostanság elég ritkán látom őket. Az anyám ember, gyógyító így mindig a fronton van, az apám nos ő is egyszerű ember. Ez itt annyit tesz, hogyha férfi vagy akkor a királyt és az anyakirálynét kell szolgálnod. Az öcsém apám parancsnoksága alatt dolgozik, de a herceg testőrségéhez is néha beosztják. Katona a királyi őrgárda tagja. A házunk nem a legrosszabb van benne minden, amire, csak szükség lehet, de nem egy palota. A városközpontban van, ami eléggé poros és szűk utcák alkotják jobbára, ami a királyi rezidencia köré épült. Zug, csak ilyen néven ismert más helyeken, találó elnevezés, ami a földrajzi elhelyezkedését illeti. Az egyik alkalommal amikor apám itthon volt halottam, hogy a fronton mozgolódás van újfent, anyám éppen, csakhogy visszatért az egyik peremvidékről, ahol gyógyított és olybá tűnik, hogy ismét elfog utazni. Szerintem nem kizárt, hogy a bányákba megy, mivel van ott egy nagynéném aki mágus és szerintem , elő akarja készíteni a terepet ha sietve kell távoznunk… Az öcsémet Aront jobban megviseli, mint engem, pedig ő is harcos. A hírek hallatán gondoltam sétálok egyet és szemügyre veszem a dolgot. Ami igaz az igaz, elég kotnyeles vagyok és kíváncsi a természetem, de az emberek java csak lézeng keresi helyét ahogy én is. Itt kóricálok a vásártéren igazából nem vásárlás hajtott ide, inkább csak a lábam vitt valamerre és nem is értem, hogy keveredtem ide pontosan. Hmmmm de ha már itt vagyok úgy hallom valaki a hangját hallatja. Megnézem, hogy ki szónokol a pódiumon. Az emelvény önmagában nem egy kifogástalan állapotban lévő építmény, de a maga nemében akár tűrhetőnek mondható. Vastag cölöplábakon állt és mind a két oldalról feljárást kínál a rajta következő fellépőnek, vagy éppen közszereplésre ítélt egyéneknek. Ahogyan közeledtem felé kíváncsiságom egyre növekedett. A szívem egyre szaporábban kezdett verni és szinte éreztem és abban a pillanatban tudtam, amikor meg hallottam ezt a hangot, hogy nem lehet más … csakis egy ismerős. Zsigereimben éreztem a szavakat ahogyan formálta őket, nagyon megrázó egy élmény. A király beszél éppen , valami hazugsággal állt elő az a gyanúm , de a piac forgatagában a rengeteg ember között szinte lehetetlennek látszik az a küldetés, hogy közelebb kerüljek. Nyomakodom egyik léptemmel a másik után a kezeimmel megragadom az előttem álló karját és arrébb taszajtom egyik a másik után. Szerintem már nem ő van a pódiumon mivel más a hang mit hallok ,de tovább már nem akarok menni ezért lelassítom a lépteimet és megállok kicsivel az egyik lépcsősor közelében néhány emberrel, egy-két kóbormacskával a közelben. És megláttam a herceget , jól sejtettem már a nem a király beszél , hanem a fia .
Ragyog a tekintete körülöttem , nem tudom mit néz lehet , hogy csak meglátta a tömegben való tolakodásom legalábbis ez az érzésem . A herceg, olyan mintha rám nézne a olyan mély a tekintete ,mindig is csodáltam. Sötét de olyan akár egy villámcsapás amikor rám néz. Egyszerre önkéntelenül is megborzongok, hívogat és biztonságot ad, akár a viharos tenger. Egyetlen pillantás is elég volt ahhoz, hogy letaglózzon-mintha régről ismerném őt, pedig ő még a létezésemet sem tudja, vagy már lehet hogy igen az iménti mutatványos megérkezésem láttán.
Aztán visszazökkenek a valóságba és kavarognak a gondolataim … miféle népség ?! költői kérdés ámbár …számomra érdekes és sokszínű emberek gyűltek itt össze itt , mégis oly különbözőek.
A gyümölcsösnél éppen egy kisfiú választja ki a kedvenc csemegéjét egy szép őszibarackot, amit pihék borítanak érett és lédús finomság.
Ahogy a gyermek szemügyre veszi a gyümölcsöt szól a Herceg:
A hangját mágia segítségével megerősíthetné, de nincs szükség rá, mivel a tér olyan, mintha az istenek harcteréül szolgáló szurdok közepe volna . A hang bármily halkan cseng is, mégis jól hallható mivel a korábbi mágusok, a druidák segítségével így alakították ki évszázadokkal ezelőtt.

Kedves polgárok, mind tudjátok azért gyülekezünk, mert megindítjuk az Újvilág felé az első csapatunkat.
Erre azért van szükség , mint tudjátok mivel a Regnum haldoklik. Az erő ami régóta a védelméül szolgál nekünk és a dús talajt biztosítja rohamtempóban romlik. Sürgős expedíciót indítunk a bolygón innen és túlra, hogy felderítsük az okát és visszaállítsuk a helyes kerékvágásba. Ne aggódjatok a legjobb embereket választottuk ki erre a célra és őket több expedíció is követi majd.
A csapat összeállítása különböző típusú kasztokhoz tartoznak, akik segítik majd az újvilági fejlődést. A csapat résztvevőit a következő összetételű népcsoportokból választottuk ki .Engedjétek meg nekem , hogy rövidebben jellemezzem őket , hogy biztosítsalak a megfelelő felkészültégről.
A sámánok, ők szellemekkel és ősi erőkkel kommunikáló varázslók, akik a rituálék során kapcsolatba lépnek a túlvilággal és a szellemvilággal és ezeknek az energiáit irányítják, gyakran gyógyítók is.
A druidák, akik az állatok és a természet őrzői s ennek erejével tudnak varázsolni, alakot váltani.

Legjobban a föld, víz, szél elemeket tudják feltámasztani, teremteni, formálni, de akadnak kivételesen sok földenergiával rendelkező druidák,
akiknek a képességei meghaladják a közkeletű tehetségeket. Ahogy én tudom nem igazán szeretnek velünk együtt élni, inkább kint élnek a természetben, valahol a peremvidékeken túl .
Itt jönnek sorban az emberek, nos az emberek olyan halandó lények, akik velük született tehetséggel nem rendelkeznek, de fejleszthető képességeik vannak.
Ebben csak mágiával bíró személyek, vagy más alternatív időbősíkból származó önnön lénye tud előhívni. Rendkívül veszélyes és olykor halállal jár ez az út.
Azok a kivételes bátorságú emberek, akik végig járják ezt az utat előttük egy új világ nyílik meg, amely során rendkívül nagy hatalommal és érzékkel bírnak az energiák felett.
Remélem mindenki olyan kíváncsisággal várja a fejleményeket, mint én, induljon hát az első 10 szerencsés.A neveket a főinspektor mondja el.
Kedves polgártársak elöljáróban el kell mondjam, hogy megtiszteltetés számomra, hogy ennek a fontos bejelentésnek én is részese lehetek. Hosszú szónoklatra készültem, mivel minden főben járó dolgot meg kell beszélnünk, azonban ettől megkímélném a társadalmunk azon tagjait, akik ez alkalommal nem csatlakozhatnak hozzánk.
Itt meg is említeném az első nevet, azt hiszem nem fognak meglepődni, hogy jómagam vezetésével indulunk meg. Hogy hová? és Hogy kik, kérdezhetik. Nos erre a kérdésre a válasz nem más, mint A világ egy távolabb eső pontjára, az álltalunk ismert univerzum egy bolygójára legalább is, akik most itt hallják a nevüket.
1. Thairon Varegelid – Főinspektor –
2. Zarret Koran (zarándok mágus)
3. Lyra Venn(ember)
4. Gabriel Kolins (zsoldos druida)
5. Elois Kolins (zsoldos sámán)
6. Sirael Vess (Mágus)
7. William Nero Ullfrix (bukott herceg, dimenzió ugró)
8. May Hon (csillagközi űrhajós ember)
9. Torian Dax (egy ősi faj utolsó leszármazottja)
10. Varek Rhun (ember tudós)

Nos akik a nevüket hallották vélhetően jobb és még élő bolygóra fognak utazni. Thairon Varegelid szólalt meg
Köszönöm, és várom a felsoroltokat jelentkezni a Regnum várkapunál pirkadatkor. Az indulás előtt megtartjuk a már korábban említett diskurzust a teendőkkel kapcsolatban, most pedig Oszolj…

(Hena).
Eközben olyan furcsa gondolatok támadnak bennem mintha valaki figyelne. A szemem összeszűkül mozgásra kényszerül, meg kell bizonyosodnom róla akar e valaki rám törni vagy kirabolni. Ettől a gyomromban himbálódzik az a kis pirítós, amit elindulás előtt ettem és késztetést érzek magamban, hogy visszahúzódjak. Mi tévő legyek?
A közelemben lévő pulton van egy csomó ruha meg szandálok, kézzel szőtt ruhák és egyéb holmik. Egy másiknál pedig szintén hasonlóak, de jóvallta drágább anyagból készülhettek.
Mi lenne, ha Elragadnék egy slafrokot?
A köntös szerű ruhadarab fel van akasztva egy közeli árusnál.
Az öregasszonykának csak néhány holmija van eladó, de azok felettébb érdekesek, csakúgy, mint ő maga. Ez a klasszikus darab szaténból készült, amit átjár a mágia. A közelében az energia szinte kézzel fogható és a kinézete lenyűgöző ezüst színű vagy talán fehér és olyan, mint egy láthatatlan folyam a holdfényben.

Széles ujjait egy-egy arany rúna díszíti, amit az enyhe nyári szél fúj
ide-oda.

Talán abban elbújhatnék, a késztetés csak nem múlik el egykönnyen. Hírtelen a nép megindul minden irányba, olyan tempóval, amit alig bírok követni az apró lábaimmal. Külsőre habár sportos vagyok, de a tömeg vonzásában úgy törnek előre az emberek akár a megvadult lovak a pusztaságban. Egyszer csak odapillantok a vállam fölé, amit nem fed semmi ebben a hőségben csak egy kis darab pánt. A ruhám nem éppen úrias, de az is elmozdult a mozgás miatt. Itt a lehetőség már látom a kiutat, oda kell jutnom hozzá a férfihoz, aki segíthet, megmenthet innen a zúgolódó tömegből.
Arion herceg időközben lejött a pódiumról és felém indul , el sem hiszem , ekkor elragad egy csuklyás alak. A karomnál fogva rángat magával és azt sem tudom hirtelen, hogy hol vagyok…
(Hena Starfall) -hagyj békén eressz el
(Térhajlító képesség) Corwin Eryndor(y): nem tehetem küldetésem van, az a feladatom, hogy elvigyelek hozzá
Hena Starfall (x): de kihez? és miért? és ebben a pillanatban egy éles fájdalom zúdul a fejembe
Corwin Eryndor(y): ez volt a helyes lépés
(Idő uraló) Proxima Pollet (z): de miért kellett leütnöd? varázsolhattál volna… ráadásul egy kővel? nem tudtál volna valami jobbat kitalálni. Tudod, hogy értékes és végre megtaláltuk, erre te leütöd.
(Térhajlító képesség) Corwin Eryndor (y): mégis mit kellett volna tennem majdnem elvesztettük, Mit gondoltál csettintek és máris kész a kapu?! Földanya nem örült volna, ha kudarcot vallunk és elveszítjük a lehetséges kulcsot.

(Idő uraló) Proxima Pollet nagyszerű most el kell rejtőznünk , különben még valaki gyanút fog..a tömegben elrejtőzhetünk csapj valami zajt a pódium körül

Corwin Eryndor(y): ebben a pillanatban térhajlító képességével egy tér-zsebet nyitott meg és belehelyezte az egyik árus apró fémékszereit és aztán az ember felett nyitotta ki a zsebet és rájuk esett akár a lövedékek.
Renkívűl látványos de nem túl nagy erőt vesz igénybe így viszont nyerhetünk egy kis időt . A piac tere hangos sikításokkal telik , az égből leeső ékszerek megzavarják az embereket. A fejük fölé kapták a kezüket , miközben a valós veszély csak illúzó egy elterelés.Az összeomló rendben két alak figyelte az eseményeket egy félreeső sötét sikátorból.

(Hena)Elájultam a gondolatok csak úgy cikáznak össze-vissza
képek ugarnak be a királyságról egy tele varrott fekete magasnyakú bőr ruháról amit a vállain aranyba fonott láncszemek takartak egy barna bőrkesztyű leheletvékony láncszemekkel megerősítve, az öcsém arca egy idegen helyen egy idegen fákkal körbevett vidéken, a kopár királyság, a hanyatlásnak indult Regnum, és én . A gondolat, ami átfut rajtam, hogy vajon, ha máshol élhetnék akkor is ilyen lenne, mint itt?
A táj itt csak néhány távoli helyen színeződik el, a dombtetőt pitypangok sárga ragyogása festi meg. Várom, hogy egyszer láthassak buja földeket, ahol a messzeség is zöldell, ahol a hegyek között folyók és tavak körbevesznek, ahol bejárhatok minden szegletet a kacskaringós sziklás utakon át.
A hegycsúcsokat, amik magasan az égfelé törnek, ahová olykor elmehetnék és időnként könnyebben máskor nehezebben kaptathatok fel …csak már ott tartanék.
Az én helyzetemben sajnos lehet, hogy soha nem fogok eljutni oda, örökké a Regnum lesz az otthon, pedig a lelkemben mélyen arra vágyom, hogy éljek, részese akarok lenni valami újnak, valami másnak. Hiszen most úgy tűnik, pontosan abba csöppentem bele, csak épp nem úgy ahogyan szerettem volna. Úgy tűnik, hogy elájultam, valami morajlást hallok, lehet, hogy csak képzelem? ebben a pillanatban újra sötétség és némaság van az elmémben.… lassan érzékelem a külvilágot. Hallom, hogy a nép lecsillapodott, talán visszaálltak az eredeti pozícióba és tovább figyelik az eseményket. A füleim érzékelnek ugyan, de még a szemem nem bírom ki nyitni …
A herceg mellé érkezik a pódiumra, leghűbb társa és védelmezője is. A nő, tekintélyt parancsol rögtön amikor oda lép a fia mellé a királyné. A ruhája elképesztő, a súly meg van akár 60 kiló is. Ez semmiképpen nem a szokott viselet, amit a nemesek hordani szoktak. Az előkelőség jelképe volt mindig a díszes csicsa, ámbár ez merőben más, szín tiszta réz az anyaga. A királynő ruhája nem csupán a hatalom és a méltóság megtestesítője volt, hanem a védelem és a művészet mesterműve is. Egyedülálló a maga nemében, kombinációja volt a fényűzésnek és harci védelmet szolgált. A jelen körülmények között nem ideális a megszokott viselet vagy az általam ismert szövetek kombinációja. Ezt az öltözéket csak régi elfeledett szövegeken vagy poros pergameneken lehet olvasni.
A páncél bár súlyosnak tűnt, bravúrosan elkészített rézgyűrűkből fontak össze a királyság legjobb mesterei. A mesterien kidolgozott gyűrűk között lágy pántok futottak, amik lehetővé tették a királynő számára a mozgást, s eközben minden pillanata fennkölt és a lehető legnagyobb erőt sugározta a népe felé.
A királynő fején pedig egy korona pihent, amely rendkívül szorosan illeszkedett a gondatlanul összefont fekete hajában. A korona egyszerű volt, de annál fényesebben ragyogtak benne a smaragd ékkövek.