Eve Red: Halloween: Szabadság

Halloween: Szabadság

Elit környéken – a Gellérthegyen – tett ki minket a taxi. Tátott szájjal nézzük a villát. Gyönyörű és hatalmas. Nóra, a barátnőm hosszas könyörgés után ráncigált el erre az exklúzív helyre. A hűvös levegő felborzolja a testem, ami a rövid farmer, és a vékony harisnya alá fúj. Nincs tél, de az esti, őszi időjárás bizonyára több ruhát igényelne, hogy melegen tartson. Ezen a helyen valóban megvan az esélye Nórának arra, ami a leghőbb vágya, hogy szerezzen magának egy sugar daddyt. Őszintén remélem, hogy sikerül neki. Bár nekem nem tetszik, hogy Wednesday Addamsnak öltözött. Mindig is irigyeltem kreol bőrét, és most fehér arcfestékkel sápította el magát. Rövid, fekete ruhája számomra túl merész, de ez Nóra stílusa volt.
– Jó helyen vagyunk?
– Persze – tér észhez Nóra, majd karon ragad, és a bejárat felé invitál. Két nagydarab férfi áll ott, de úgy, mintha nem is emberek lennének, hanem valamiféle szobrok. Bezzeg ők nincsenek kiöltözve. Mármint ki vannak, mert öltönyt viselnek, de nem kellett ilyen maskarát húzniuk, mint nekem. Igaz, hogy nem vittem túlzásba, Harley Quennként. Hosszú szőke hajamon a piros és a kék spray remekül fogott, majd kikopik idővel. Nekem is zöld szemem van, mint neki, és nagyon jól áll a piros rúzs. Enélkül ki sem megyek az utcára.
Ahogy közeledünk, még inkább elfog a pánik. Semmi kedvem itt lenni, nem vagyok egy bulizós lány. Nem értem Nórát, hogy miért ragaszkodott hozzám annyira. Erre mindig megvolt a saját baráti köre.
Nóra, mintha csak megérezte volna a bizonytalanságomat, még erősebben kapaszkodik a karomba, úgy vonszol maga után. A hűvös őszi szél belekap a hajamba, ami arra ösztönöz, hogy még jobban összehúzzam a dzsekit magam előtt. Az épület fölénk magasodik, mint egy hatalmas monstrum. Vöröstégla falán, a fehér keretes ablakok szinte világítanak. Olyan, mint egy kisebb vár a bástyákkal körülölelve. Lenyűgöző, ugyanakkor van benne valami kellemetlen. Megrémiszt ez a gazdagság. A bejáratnál a hangos R&B zene a szívembe dobol.
Nóra előhúzza a meghívót a zsebéből, és az őrök egy fejbólintással beengednek. A meleg levegő megsimogatja az arcomat, ahogy a házba lépünk. Bent még hangosabban üt a mély, amitől pezsegni kezd a vérem. Minden szem ránk szegeződik, amitől kissé zavarba jövök. Valahonnan bátorságot merítek, megfogom Nóra kezét, és egyenesen az italpult felé vezetem. Leülünk a bárszékekre egymás mellé, mint kiderül nem kell fizetni a piárt, aminek külön örülök. Nem sok pénzem van. Egy üveg pezsgőt kérünk. A hűvös buborék végigpezseg száraz torkomon. Nagyon finom. Amikor eléggé ellazulok, körbenézek. Sokan vagyunk. Szebbnél szebb, és ijesztőbb öltözetben van mindenki. Elfog a kétségbeesés már megint, hogy mit keresek én itt. Nóra észreveszi, mert már elég jól ismer.
– Nyugi Vera! Jól nézünk ki! Igyunk még egy pohárral.
Nevetek, de engedek neki. A második pohár után minden fesztelenségem eltűnik. Nem érdekel senki. Bólogatok a zenére és kortyolgatom ezt az isteni nedűt. Már nem bánom, hogy eljöttem. Jól érzem magam. Nórát megkörnyékezte egy helyes pasi. Neki olyan könnyen megy ez. Odahajolok hozzá.
– Megyek, megkeresem a mosdót.
Bólint, majd a figyelmét ismét a srácnak szenteli.
Felállok, kissé megszédülök, de célirányosan elindulok arra, amerre a mosdót gondolom. Nem tudok nem csodálkozni ezen a gazdagságon, ami körbevesz. Igényes, gyönyörű a ház. Egyszerű bézs színű a fal, és a padló is hasonlóan világosan, csillog. A csillár mélyen ül a mennyezetről, bevilágítva vele a helyiséget. Tuti, hogy nem két forint volt.
Egy kisebb folyosóra érek. Egy négy fős férfibrigád tart felém. Csak úgy árad belőlük a tesztoszteron. Nagy hanggal vannak és dülöngélnek. Farkasembereknek vannak öltözve, ami elég találó, mert falkában vannak. Lassabban haladok, de megtorpanok, ahogy körbevesznek. Szívem szaporán ver. Szinte a torkomban dobog.
– Helló bébi, eljátszanál velünk? – kérdezi az egyik. Árad belőlük a piaszag. Jaj, de gáz, annyira tipikus. Megforgatom a szemem, és bátorságot erőltetek magamra.
– Keressétek meg a hozzátok való nyulat.
Egymásra néznek, és hangos nevetésbe törnek ki.
– Hé, ez nem Veronika? – kérdezi az egyik.
Mi? Elcsodálkozom, hogy honnan tudja a nevem? Mielőtt rákérdeznék, az, aki megszólított az imént, megvonja a vállát.
– Nincs itt a főnök! – aztán felém fordul. – De felvágták a nyelved. Gyere, mutasd meg, hogy mit tudsz még vele. – Közelebb jön hozzám.
A falnak préselem a testem, majd ijedten körbenézek. Keresek valakit, aki segíthetne. A pulzusom szaporán ver, zihálva veszem a levegőt. Francba, nagyon megijesztenek. Az, aki eddig is pofázott, most felém nyúl. Összehúzom magam, a szemem is becsukom, mert arra számítok, hogy megérint, vagy megüt.
– Ádám, hagyd békén! Tudd, hogy hol a helyed! – A mély hang egyenesen a gyomromig hatol. És ez mi volt? Egy morgás? Feláll a kezemen a szőr. A megmentőm felé pillantok. Őt semmilyen álarc, vagy jelmez nem fedi. Öltönyben van, ami nagyon jól áll neki. Úristen, de helyes ez a srác. Belőle jött az a morgás? Ha valaki azt mondaná nekem, hogy egy ilyen brutál jó pasi morog, tuti kinevetném, de megtapasztalni teljesen más volt. Izgató. Próbálom nem bámulni, de érzem, hogy a szám is tátva marad, amíg azt figyelem, ahogy közeledik felénk, mint egy fenevad. Ádám és a társai lehajtott fejjel hátrálnak el tőlem, és nekem ez bőven elég ahhoz, hogy fellélegezzem. Újra a férfira pillantok, akinek átható kék szeme van, mint a tenger, és olyan szőke haja, akárcsak az enyém.
– Bocsi, Zoárd. Gondoltam, felmérem a terepet.
Zoárd, ízlelem a nevet a nyelvemen. Tetszik. Illik hozzá.
Mérges pillantást vet rájuk.
– Menjetek! Később számolunk! – adja ki az utasítást.
Csodálkozom rajta, hogy minden ellenkezés nélkül elhúznak onnan, de nagyon örülök neki. Hálásan nézek Zoárdra. Ám ő már olyan közel került hozzám, mint az imént Ádám is. A nyugalmam ismét tovaszáll. Hevesen ver a szívem, de most nem a félelemtől, hanem valami egészen mástól. Egyik lábamról a másikra állok. Nem értem, mi van velem. Kétoldalt a falnak támaszkodik, a keze satuba fog. Mintha a fejembe látna, hogy máskülönben menekülőre fogom. Újra az arcát vizslatom. Puhának, és selymesnek tűnik. Szívesen végigsimítanék rajta a tenyeremmel. Szinte bizseregnek az ujjaim, de lefogom azzal, hogy karba fonom őket a mellem alatt. A tekintete a mellemre vándorol. Egy fehér pólót viselek. Nem mondhatnám, hogy túl nagyok a melleim, de nem is kicsik. A számra néz, majd a szemembe. Elakad a lélegzetem. Arra vágyok, hogy megcsókoljon most azonnal. Gondolatolvasó talán? Fut át az agyamon, ahogy közeledik a számhoz. Most már eszkimó puszit tudna adni, annyira vészesen közel van. Nem húzódom el. Megnyalom a szám, és várok. Persze ez sem kerülte el a figyelmét. Elmosolyodik, és a fülemhez érinti forró ajkait.
– Mennyire vágysz rám, Veronika? – Valahol az agyam hátsó szegletében megfogalmazódik az előbb feltett kérdés, hogy honnan tudja, vagy honnan tudják a nevem? Azonban mindent elfelejtek, amikor belenyal a fülembe, amitől bizsergés fut végig a testemen.
Finom, férfias fás parfümjének illata körbeölel minket. És még van egy illat, amit nem tudok hova tenni, de isteni, ellenállhatatlan. A számba összefut a nyál, meg akarom ízlelni. Összezárom a lábamat, mert a lüktetetés szinte elviselhetetlen lett odalent.
– Olyan gyönyörű vagy! – suttogja. Aztán belecsókol a nyakamba. Nem is tudtam, hogy ott is van egy erogén zónám. Az eddigi szexuális életem, hát, mondjuk úgy, hogy kész katasztrófa volt. Soha nem élveztem el a partneremmel, csak a saját kezemtől. Ilyen fajta tüzet senki iránt nem éreztem eddig, pedig mégcsak nem is ismerem. Úristen, ki ez a férfi? És hova tűnt az a híres racionális észjárásom, hogy egy vadidegennek hagyom, hogy ezt tegye velem?
Apró csókokkal halmoz el, úgy halad a szám felé, ahol megtorpan, mint aki az engedélyemre vár. Nem bírom tovább, ha most azonnal nem csókol meg, letámadom. Ó, biztos, hogy gondolatolvasó, mert hirtelen megcsókol. Birtoklón a nyelvével próbál bejutni a számba, lassan nyitom szét az ajkaim, nem kell neki több, egyből lecsap. Felperzsel. Felemészt. Észveszejtő ez az izzás, ami lángra kapott köztünk. Nyelvünk tüzes táncot jár. Mentolíze keveredik egyedi, csak rá jellemző aromájával. Olyan, mint az az illat, amit nem tudok beazonosítani. Nagyon finom.
A kezemmel végig simítom puha bőrét az arcán, beletúrok a hajába, és még közelebb vonom magamhoz. Olyan selymes, egész nap tudnám simogatni. Egy pillanatra megáll, hogy belemosolyogjon a számba, de folytatja a csatát, amit a nyelvem ellen, vagy vele tesz. Hangosan felnyögök, ahogy megérzem a férfiasságát a hasamon, erre morogni kezd. Már megint. A sóvárgás az őrületbe kerget. Lassan halad lefelé a kezével a testemen. Olyan, mintha fel akarná fedezni minden szegletét. Egy pillanatra eltávolodik tőlem. Úgy néz végig rajtam, mint egy éhes állat, aki nem ereszti el többet a prédáját.
– Nem gondoltam volna, hogy ilyen finom vagy, drága Veronika! – Mély baritonja betölti a bensőmet.
A ködön, ami ellepett lassan derengeni kezd a valóság. Ebből elég! Honnan tudja a nevem? Végre észhez térek az extázisból. Eltolom magamtól, összeráncolt szemöldökkel nézek rá. Remélem, eléggé számon kérő a pillantásom. Meglepetésemre hátravetett fejjel felnevet. A lelkemhez szóló dallam ez. Annyira gyönyörű, hogy majdnem megfeledkezem arról, hogy miért is toltam el magamtól ezt a csodálatos férfi példányt. Megrázom a fejem, hogy ezt a hipnotikus állapotot is kirázzam belőle.
– Gondoltam, hogy nem leszel egyszerű eset. – Rám mered, kristályként csillogó kék szemével. – Szükséged lesz rám, kis farkasom.
Farkas? Felröhögök a szóhasználaton, majd eszembe jut a mosdó. Zoárd elenged.
– Ott leszek az átváltozásodnál. Kellek majd, de rám számíthatsz, ott leszek!
Mi a picsa? Ez megőrült! A hátamon érzem izzó pillantását, mire bezárom a mosdó ajtót magam mögött. Nagyot sóhajtok. Végre egy olyan pasi, aki szexuálisan is feltüzel, erre tessék, egy őrült.
Az est további részében nem találkozom vele, bár folyamatosan úgy érzem, hogy figyelnek. A kedvem teljesen elmegy mindentől. Nórát hiába kérlelem, nem jön haza. Megnyugtat, hogy minden rendben lesz, de ő szexelni akar. Amúgy sem maradnék gyertyát tartani.
A buli óta, ami konkrétan három napja volt, úgy ébredek, mint egy mosott szar. Olyan, mintha másnapos lennék, pedig akkor sem rúgtam be. Éjszakai műszakra mennék a sörözőbe, ahol dolgozom. Egy nagy nyögéssel fordulok a másik oldalamra. Éget a szemem, nem bírom kinyitni. Mi történik velem? Tuti, hogy beteg vagyok. Érzem a forróságot az egész testemen, a bőrömön. Próbálok lábra állni, de nem megy. Ez most más. Nem tudok dolgozni. Lüktet a puncim. Odanyúlok, hogy enyhítsek magamon ilyenformán, de egyből elrántom a kezem, ahogy a nedvességem, mint a láva úgy égeti meg a kezem. Izzadok, a mellkasom elszorul a fájdalomtól. Francba! Nyöszörgök.
Ekkor egy hűvös kéz érinti meg az arcom. Hangosan felkiáltok. Annyira jól esik, hogy a tenyerébe temetem az arcom, de nem elég. Még többet akarok! Mint, aki a gondolataimba olvas, lejjebb vándorol a keze, nincs nehéz dolga, hogy a csupasz testem érintse, mert meztelen alszom. Bár ez most egy cseppet sem érdekel. Szemérmetlenül nyomom a csípőm az ujjainak. Felnevet. A libabőr végigszalad rajtam. Annyira ismerős a nevetése.
– Kis mohó farkasom – suttogja a fülembe.
Orromba kúszik férfias, fás illata. Annyira beindulok tőle, és attól a másik illattól is, ami semmihez sem hasonlítható, hogy lendítek a csípőmön a keze irányába. Minden kérdés, ami felmerül bennem, a háttérbe vonul, hogy vajon mit keres itt Zoárd, és mit csinál velem? Egy dolgot akarok, de azt nagyon, hogy megbasszon. Érzem, hogy erre van szükségem.
Lejjebb kúszik a keze a hasamon, és megtalálja az érzékeny pontom. Dörzsöli, miközben a szája megállás nélkül csókol. Kinyitom az ajkaim, a nyelvével falni kezd. Imádom ezt az érzést, amit kivált belőlem.
– Olyan kibaszott nedves vagy nekem, drága Veronika!
Mocskos szavaitól még nedvesebb leszek. Érzem a hűs levegő áramlását.
– Kérlek – magam sem tudom, hogy mit kérek tőle, de ő tudja.
A combom közé furakodik, majd a szemhéjam alatt fennakadnak a szemeim, ahogy kemény férfiasságával a puncimba hatol, minden teketória nélkül. Felkiáltok. Az ő száját ismét egy morgás hagyja el. Erősen magamra rántom, majd amikor teljesen kitölt, pumpálni kezd.
– Most már az én kis szukám vagy! – Szavaitól rosszul kéne éreznem magam, én viszont még jobban beindulok. Mi a baj velem?
– Azóta vágyom rád, mióta megpillantottalak. Soha senki sem volt ilyen hatással rám. Az illatod –, szagol bele a levegőbe – egyszerűen megőrjít.
Ez furcsa, mert én is így éreztem vele kapcsolatban. Engem az ő illata őrjített meg ennyire.
– Ezután elmegyünk vadászni, jó lesz, ígérem – lihegi a fülembe.
Nem értem miről hadovál, a körmeimet a hátába mélyesztem, ezzel arra ösztönzöm, hogy még keményebben dugjon. Végre kibírom nyitni a szemem. Az első, ami feltűnik azon kívül, hogy valóban Zoárd van velem, hogy karmaim vannak és nem körmeim. Ez biztosan fájt neki. Várjunk csak. Karmaim? Rémülettel kéne ezt fogadnom, de amíg ilyen fenséges farok mozog bennem, nem tudok gondolkodni.
Zoárdnak eltűnőfélben van a sima bőre, helyébe dús ezüstös-szürke szőrzet kerül. Nagyon para, bár még mindig nem tudok logikusan gondolkodni. Behunyom a szemem, és amikor a csúcsra érek, rá nemsokra Zoárd is követ. Lihegés tölti be a fülemet. Olyan, mint egy kutya, vagy kettő. Kinyitom a szemem, de Zoárd helyén egy farkas néz le rám. Rémülten nyüszítek egyet, és egy nagyot lökök rajta. Teret ad nekem. Nyüszítés? Mi a picsa? Ez belőlem jött? Lenézek, és majdnem olyan a bundám színe, mint Zoárdnak. Bunda.
– Mit csináltál velem? – Tenném fel a kérdést, de a számat, csak hangos ugatás hagyja el.
– Ne ellenkezz, Veronika! Már régen kiszúrtam, hogy hozzánk tartozol, örültem, hogy lehetőséget találtam rá, hogy megjelenj a buliban, Nórán keresztül. – Elképedek, de ő zavartalanul folytatja. – Nyugi, ő nem tudott róla. Tudom, hogy mire vágyik és ez csak egy apró kikötés volt, hogy téged elhozzon azért cserébe, hogy ott lehessen a bulimon.
Aha, szóval Nóra ezért erőltette annyira, hogy menjek én is.
– Meggyőződtem arról, amikor először megláttalak, hogy nekem szánt a sors. Az illatod – szippant mélyet a levegőből ismét –, elárulta, hogy egymásnak valók vagyunk, és most, hogy ténylegesen át is változtál, ez bebizonyosodott. Egymásnak vagyunk teremtve!
A fejembe hallom a hangját. Értetlenül nézek rá. Mi? Farkasemberek? Szívem vadul kalapál, pedig minden bizonyíték arra utal, hogy igazat beszél. Meghallok valamit, ami elvonja a figyelmem.
– Ó, igen. Kiélesedik a szaglás, a hallás, a vadászösztön, és ezentúl akkor változol át, amikor csak akarsz, meg persze teliholdkor. Ja, és tudsz az emberek gondolataiban olvasni. – Elvigyorodik, amitől mérges leszek. Hiszen korábban tényleg olvasott a gondolataimba, ahogy sejtettem. Mélyről jövő morgás hagyja el a szám.
– Bébi, ha nem vagyok itt, és nem segítek neked, meghalsz. Belülről égsz el, amin csak a szex segített azzal, hogy a megfelelő partnerrel szeretkezel, aki neked rendeltetett.
Még mindig nem akarom elhinni, amit mond, úgy érzem muszáj kiszabadulnom. Kitörök. Szó szerint, az ablakon keresztül, bele az éjszakába. Most nincs kedvem azon gondolkodni, hogy ezt miből fogom megcsináltatni. Még jó, hogy éjszaka van, mert könnyebb elrejtőzni. A Városligetbe futok. A levegő, ami végigszánt rajtam, sosem volt ennyire felszabadító. Imádom ezt a szabadságot! Egyre jobban élvezem, hogy farkas vagyok. Egy pillanatra megállok, késztetést érzek rá, hogy felnézzek a teliholdra, majd torkom szakadtából felé üvöltök. Egy pillanatra meglepődök, amikor Zoárd is csatlakozik, aztán vele együtt folytatom tovább a vonyítást. Ez maga a szabadság!