Tasev Norbert: SORSOK ÁRNYÉKÁNAK KEREKE

Nagyon jól vigyázz, hiszen születésedtől kezdve csupán csak egyetlen magad lehetsz a Mindenség kapujában, ahol dobbanó szívek vallják meg szent fogadalom gyanánt halhatatlan esküjüket. Mert porszem vagy a halandóság látomás-illúziójában s rendre jobban teszed, ha már most gondolatban végig járod szánalmas,…

Bővebben

Tasev Norbert: MEGSZAKÍTOTT ÖSSZEKÖTTETÉS-VÉNÁK

Hiába is próbált szabadulni hiába, – rabságát inkább eltűrte, nem állt ki, még csak nem is pörölt felettes basáskodó hatalmakkal érte -, talán igazán már nem is akar végleg megszabadulni; béklyós rabiga lesz örök életében felette. Hiába is szeretett volna szabadulni, betegeskedő, mégis érző…

Bővebben

Tasev Norbert: ÖSZTÖNÖK HIEROGLIFÁI

A töprengő agy szinte egyre jobban fárad, amint megpróbálja értelmezve kisillabizálni a homlokba vésett ösztön-hieroglifákat; már régóta butít, nyomorba dönt a totális agymosott káosz, melyben létezni kell. A Lét kicsinyes titkán – félő -, tán még így se lazíthat az ember se lakatot, se zárat.…

Bővebben

Tasev Norbert: ELSIKKASZTOTT JÖVŐ FELÉ

Tán jobb volna végleg rossz-arcú, rossz-májú tükreinket összetörni végleg, hogy végül lélek-látó bölcs szívekkel, s ne becsapható szemekkel láthassanak; megtörik egyszer tán végleg a múltak bukfenc-baklövése s egyre inkább a jövő felé tekint. Ma már ritkán hiheti az ember: az áldott, nyerészkedő…

Bővebben

Tasev Norbert

Anyám

Anyámat látom én. Húszéves arcát.
Barázdák veszélyes szakadéka nem fenyegeti,
tizenkét órákat vállalt,
s ajkait inkább bezárta leforrasztva,
panaszkodni soha nem is szándékozott!

Egyenes kardvirág-szál teste,
mint az íj, egyenesben megfeszült.
Hajkoronájában őszi avarszíneket
dédelgetett a hajfesték!

Oroszlánhitű akaratossága mellé
nagy…

Bővebben

Tasev Norbert: Lyukas Zsebek Balladája

Az élőző életek fényéveiben

járkáltak, reméltek,

tán még hittek is azok,

kiket még megilletett

az ún. köztes elsőbbség

szent joga;

de ahányszor csak megjárták

egymás Golgotás

gyehenna-kínjait

kicsit egyre inkább

megkeseredtek, kiábrándultak

mocsaras slamasztikák átkaiból.

Lyukasodásnak indult…

Bővebben

Tasev Norbert: APOKRIF-ÉRTELMEK A LÉT FOLYÓSÓIN

Már alig vehető észre: az érzékeny, vagy épp szándékosan tunya, lustáskodásnak induló közöny, akárcsak egy fertőző betegség már egyre komfortosabb, mondhatni otthonosabbá teszi az egyes emberek alapvetően egykedvű, felszínes, nemtörődöm természetét. Mert két pont között már nem csupán csak…

Bővebben

Tasev Norbert: MODERNISTA HÚSDARÁLÓ

Manapság rendre elszalad mellettünk szándékos-kedvvel a modernizáció, és mindenkori fejlettségi ráta; elsuhan, vagy épp csak lebukik, pördül alá – feketelevesként bukik elő megint. Mert a rettentő zsákformájú, zsírpacni testből úgy sincs kiút; legalább is ezt látja a zsigerileg felszínes, exibicionista…

Bővebben

Tasev Norbert: Cerberus-Ebek Korában

Embert simogatni, akárcsak kóbor kutyát – bizony mondom -, manapság is egyre veszélyesebb. Esetleg előbb felidegesíti saját magát, vagy félszeg-tétován szándékosan elhúzódik, vagy ne adj’isten még testi sértést követ el; ez pedig – tetszik, vagy sem -, nem csupán alpári, bunkó, etikátlan cselekedett, de nagyon…

Bővebben

Tasev Norbert: A Hiány Borítékai

Egy veszélyesen zsugorított sziszifusz-Világ összes, elátkozott súly-hegye koloncként nehezedik ránk, függeszkedik testünk-lelkünk felett akár egy vaskampó, vagy csipesz. Az átlag ember inkább szándékosan becsukódik önmaga felé, hogy még véletlenségből se ismerhessék fel, ne kelljen mások kíváncsi-mohó…

Bővebben