Interjú egy íróval: B. Rácz Fanni
Az írónk neve: B. Rácz Fanni
B. Rácz Fanni vagyok, kicsi gyerekkorom óta imádok olvasni és mindig is érdekelt az írás, de sosem tudtam miről kellene írnom úgy, hogy ne legyen sablonos. Így megszületett az Igaz bar/átok, ami – mint a neve is kimondja – igaz történet, barátokról, vagyis pontosabban inkább az átok részükről. Egy-egy könyvbe szívem lelkem beleteszem és igyekszem a lehető legmélységesebben átadni az érzéseimet az olvasóknak az írásaimon keresztül.
Mi áll az írói álneved hátterében? Mondanál erről nekünk valamit?
Nem használok álnevet, a B rövidítés a nevem elején csupán a férjezett nevemre utal.
Milyen műfajú könyveket írsz?
Ifjúsági, valamint a költészet világában kezdek mostanában elmerülni.
Van-e valamilyen hobbid?
Nagyon szeretek olvasni magamnak és a kislányomnak is, valamint szeretek festeni.
Mi volt az a fordulópont az életedben, ami az írás felé terelte az életed?
Arra pontosan nem emlékszem, honnan jött az ötlet, hogy írni szeretnék, csak arra, hogy egyszerűen tudtam, éreztem, hogy ezt kell tennem. Végül ami az Igaz bar/átok megírásához kellett, az a legjobb barátnőm elveszítése volt.
Mikor jelent meg az első könyved? Mi a címe? Mondj el róla pár gondolatot!
2021. Áprilisában készült el az első könyvem, amin közel másfél évet dolgoztam. Mint már említettem, a legjobb barátnőm elvesztése ihlette, de rajta kívül sok másik régi barátom helyet kapott benne.
Mi teszi számodra az írást örömtelivé?
Azt hiszem leginkább a végeredmény. Jön egy kósza gondolat, és még nem tudom, hogy mi lesz belőle, de lefirkantom és amikor van egy kis időm, kifejtem. Később pedig, amikor már sok-sok lefirkantott jegyzetem van összeáll eggyé a történet, és ez az igazán csodálatos benne. Gyémánt, amit minden újabb részlettel csiszolhatok és tökéletesíthetek, hogy a végére olyat alkothassak, ami nem csak nekem, de másnak is szemet gyönyörködtető lehet.
Mennyire merítesz a valóságból?
Abszolút. Az első könyvem 100%-ban megtörtént eseményeken alapul, a második könyvemet pedig a saját érzéseim és gondolataim alapján írtam meg.
Mesélj nekünk a legutóbb megjelent könyvedről!
A Menekülő egy afféle idézetes-verses kötet, amely egy nagyon mély én bensőséges gondolatokkal teli könyv.
Szerettem volna éreztetni az olvasóval, hogy nincs egyedül, én is itt vagyok, és azt hiszem mindannyian átéltük már a “mi lett volna, ha” vagy a “bárcsak másképp alakult volna” időszakon.
Elképesztően mély és néhol talán picit bonyolult is, ugyanakkor egyszerű és nagyszerű. A Menekülő mindenkié, aki egy kicsit es szeretne elszabadulni mindentől és mindenkitől, talán önmagától is.
Mennyire kötődsz a szereplőidhez? Van, aki különösen közel áll a szívedhez?
Mivel történetből még csak egyet fejeztem be, az pedig valós, így a valós szereplőmhöz kötődöm( vagyis inkább kötődnék), Kiarához. (Akit természetesen nem nevezünk valódi nevén .)
Mennyire hagyod, hogy a karaktereid vezessék a történetet? Választhatnak sorsot maguknak, vagy minden kérdésben te döntesz?
Igyekszem én kialakítani a sorsukat, de azért van, amikor a kis hangjuk megszólal a fejemben, hogy “hé, nekem ez így nem igazán tetszik.” 😀
Ilyenkor persze végig gondolom a történetet és vizualizálok, hogy vajon hogy is nézne ki a való életben, majd igyekszem minden óhajnak és sóhajnak eleget tenni. 🙂
Mi lesz a következő könyved? Megtudhatunk róla valamit?
Bár még semmi hírt nem adtam róla, hiszen még bőven az írás folyamata alatt áll, de annyi elárulhatok, hogy a Menekülő második része lesz, ez az eredetileg egy könyves mű, trilógiává alakul. Természetesen nem szedem szét a Menekülőt és teszem 3 részbe, hanem egy következő TELJESEN ÚJ rész fog érkezni mellé. 🙂
Mennyire fontos neked, hogy a történet vége happy end legyen?
Imádom a happy endet, de mivel az első könyvem igaz történet alapján készült, ott pedig a boldog befejezésről aztán szó sem volt, így eddig még nem igazán sikerült csippentenem belőle, de természetesen a további műveimnél igyekszem figyelembe venni.
Számodra mi a legnehezebb dolog az írással és a könyv megjelenésével kapcsolatban?
Az írás gyakran okoz fejtörést, legfőképpen akkor, mikor hosszabb ideje nincs ihletem. Természetesen igyekszem nem rágörcsölni a dolgokra és hagyom, hogy haladjon a maga tempójában, de néha azért idegtépő tud lenni, ha az embernek semmi ötlete nincs.
A megjelenéssel kapcsolatosan, mivel az én könyveim (még ez idáig) nem kerültek be a könyvesboltba, így számomra a terjesztés és az olvasókhoz való eljutás a legnehezebb.
Ki a kedvenc íród? Ki az akinek a munkássága téged inspirál és megihlet?
Leiner Laura volt az, akinek hatására elkezdtem komolyabban is belevetni magamat az írásba, most pedig Laura mellett Riley Baker az, aki leginkább inspirál. Nagyszerű írónők fantasztikus történetekkel.
Írói válság esetén milyen módszereket alkalmazol, hogy megjöjjön az ihlet?
Az a titok, hogy nincs titok. Az én módszerem csupán a türelem. Véleményem szerint a jó munkához valóban idő kell, ezért csak akkor szoktam írni, amikor ihletet kapok. Persze, sokszor zavar, hogy nem haladok az adott könyvvel, de úgy vélem, hogy csak akkor lehet igazán jót írni, ha az emberből dől a szó, nem pedig akkor, ha magára kényszeríti, hogy “írnom kell”.
Milyen tapasztalataid vannak a könyvkiadással kapcsolatban?
Sajnos, mivel még nem sikerült igazán belevetnem magam ebbe az egészbe, így semmilyen komoly tapasztalatom nincs még, de rajta vagyok az ügyön.
Miben változott meg az életed, az első könyved megjelenését követően?
Úgy érzem, sorsfordító dolgok nem történtek a világban, csak bennem, hiszen te jó ég, a SAJÁT könyvem ott hever tini fiúk/lányok polcain!!
Milyen a kapcsolatod az olvasóiddal?
Mit üzensz az írótársaidnak és az olvasóknak?
Ha elsőre nem sikerül, próbáld újra. Kitartónak kell lenni, ez egy kemény és hosszú folyamat, de a végén mind ott állunk majd és azt mondjuk, “megérte”.
Az olvasóknak pedig csak annyit üzennék, hogy olvassatok hazait. 😉
Szólj hozzá te is, mondd el a véleményed, vagy csak olvasd el, hogy mások mit írtak.