Bégetők Birodalma

Már mindenütt önmagukat is beáruló, bármikor meghazudtoló, manipulálható, csimókos, bégető birkanyáj. ,,Igen Igazgató Úr! Hogy telt a hétvége? Kávét, teát, édesítőt parancsol-e? A szakmai konferencia és értekezlet ennél halálosabban unalmas talán már nem is lehet!” – hallatszik hatványozott echózva duruzsoló fejekben a monotonitásba totál befulladt szakmai intelem. Ha seggeket szükséges nyalni, vagy épp fényesre törölni – mentség gyanánt -, előléptetés, érvényesülés véget egy jó ötlet még mindig jöhet.

Csilingelő, csicseri-hangú kolompszó bégetnek egyetemesen odakint is az agymosottá degradált tömeg-emberek; hebrencs papolás, ígérgetés, dörgölőzés, mohó, kéjsóvár nyáladzás, cselédszagú ótvar-pitiáner pitizgetések se vége, se hossza. Vadbunkóság, hübriszt-fialó Celeb-média. Mert javarészt már a bő pólusaiba is nyugodt szívvel bármikor beférkőzik, ha már senki sem hajlandó figyelni, vagy észrevenni, hogy egyre több dolog nem stimmel s megy tönkre Közép-Kelet Európában!

Bolyongó, túlvilági bánatok költöztek örökké bűntudattal küszködő lelki sebeinkre, melyek sehogy sem akarnak beheggedni, de még jószerivel varrasodni se; konok, keménydió, avagy selejtes, könnyedén meghámozható hagyma?! Mintha mostanság immár nem sok választás akadna. Napi harminchat egynehány órán át kistresszelik a soron következő szervezet fogságában vergődő ingyenes infarktust, mellyel – rendszerint -, senki se számol.

Gravitációs idilli álmok egyre lejjebb húzzák magukban a régóta esedékes, és precízen megtervezett harmóniát, és boldogulást; híjas zongora-fogakon már feni magát a gond, s míg az emberek körött játszadozva felelget találós kérdéseket a harsány illúzió-látszat, egyre-másra nyúzzák egymás hamarján elszakadó kötélidegeit gondok s bajok.