„Írni sokféleképpen lehet. Van, aki egy szobában ül és ír, nem csinál semmi mást. Ezek boldogok. (…) Aztán vannak, akik úgy forgatják a tollat, mint a tőrt és kardot, vérrel írnak. (…) Ezek az írók, akiknek az írás csak eszköz, mert meg akarják változtatni a világot, ezek a boldogtalan írók, akik hatalmasok, mert van szellemük és erejük, de nincs bennük csend és áhítat, s ezért boldogtalanok. Ezek, akik le tudnak döfni egy szóval egy királyt, vagy a világrendet, de nem tudják kifejezni azt, ami az élet titkosabb értelme, az elragadtatást, hogy itt élünk a földön, a boldogságot, hogy nem vagyunk egyedül.”

(Márai Sándor)

Próbálok boldog író lenni, a boldogtalanság eszközeivel, mégis szeretném megragadni „az élet titkosabb értelmét.”