Marosvásárhelyen élő, immár frissen nyugdíjazott mérnök vagyok. Egész életemet a precizitás, a technikai összefüggések keresése és a strukturált gondolkodás jellemezte , ám a reál hivatásom mellett mindvégig jelen volt az életemben egy mélyebb, belső világ is.

A mesék, történetek iránti rajongásom egészen a gyerekkoromig nyúlik vissza. Számomra a mese jelentette a legnagyobb jutalmat: édesanyám pontosan tudta ezt, így gyermekként, ha néha rossz fát tettem a tűzre, a legnagyobb büntetés az volt, ha este elmaradt a meseolvasás. De aztán egykettőre önműködő üzemmódra váltottam, és nagyon hamar megtanultam olvasni.

Ez az olvasás iránti olthatatlan szomjúság felnőttként sem hagyott el, a mai napig aktív és szenvedélyes olvasó vagyok, havonta átlagosan 7-9 könyvet olvasok ki, a legváltozatosabb témákból – de a kedvenceim a szépirodalom, a romantikus regények, a sci-fi és a kaland.

A negyvenes éveimtől kezdődően a figyelmem egyre inkább a láthatatlan összefüggések, a spiritualitás és az ezotéria felé fordult. Ez az érdeklődés nem maradt meg a felszínen: a tudatos megértés vágya vezetett oda, hogy 2015-ben beiratkozzam a budapesti székhelyű Metafizika és Szellemtudományi Akadémia marosvásárhelyi tagozatára. Az ott szerzett ismeretek, a filozófiai és metafizikai tanulmányok jelentik azt a szellemi gyökeret, amelyből a regényeim témái és világképe táplálkoznak.

A nyugdíjas évek eljövetele a bőséges időt hozta el számomra. Ebben a letisztult, kiegyensúlyozott életszakaszban éreztem meg, hogy elértem egy fordulóponthoz: a betűk, illetve a történetek iránya megfordult. Sok évtizeden át a történetek, a tanítások és a mesék befelé áramlottak a lelkembe, mostanra azonban a felhalmozott élettapasztalat és szellemi muníció megérett, és elementáris erővel kívánkozik ki belőlem. Mikor leülök a számítógép elé, és elkezdem hagyni, hogy a kutatásaim, illetve a történetek magukkal ragadjanak, őszintén mondom, valósággal transzba esek. Sokszor észre sem veszem az eltelt órákat, mindössze a megmacskásodott derekam-lábaim, vagy a korgó hasam jelzik az elmúlt időt.

Alkotóként leginkább a spirituális fikció, a filozófia és a misztikus irodalom határvonalai foglalkoztatnak. Nem csupán szórakoztatni szeretnék: célom, hogy a történeteimmel egy belső, megnyugtató, mégis elgondolkodtató utazásra hívjam az olvasót a világ és önmaga titkai körül.

Egy mélyebb mondanivalójú felnőttmesével kezdtem, “Végtelen szerelem” címmel.

Mikor rájöttem az írás ízére-varázsára, követték a többiek:   “Az idők Tanítói” (misztikus-romantikus-sci-fi), “Csepp az Óceánban” (szépirodalom), REZI (társadalmi kérdéseket feszegető regény), NÉPSZI (társadalmi kérdéseket feszegető regény) és egyelőre az utolsó: “Egyek vagyunk” (romantikus-ezoterikus).