Szigma-trilógia Borbíró Klára bűnügyi regénye

Szigma-trilógia Borbíró Klára bűnügyi regénye - Írók és Olvasók

Borbíró Klára: Szigma-trilógia

Lehetőséget kaptam elolvasni ezt a trilógiát, ami mradandó nyomot hagyott bennem. Kevés kortárs magyar bűnügyi regény képes úgy megragadni az olvasót, ahogy Borbíró Klára Szigma-trilógiája. A három kötet — Te adj erőt!, Rovás, Így múlunk el — egy világba ránt, ahol a gyilkosságok nemcsak vért, hanem következményeket is hagynak maguk után. A trilógia nem csupán a bűnözésről szól — hanem azokról, akik vele szembenéznek, és azokról is, akik belülről törnek össze közben.

Három könyv, egy világ

A történet fő vonalát két rendőr, Zsolt és Fülöp élete és munkája határozza meg. Az első kötet, a Te adj erőt! még inkább magánéleti tónusokkal indul — fiatal szülők, új kapcsolati dinamikák, a mindennapi boldogság keresése —, de gyorsan a mélyvízbe csap át: eltűnt lány, majd egy halott. A bűn személyessé válik, a nyomozás nemcsak kérdéseket, de veszteségeket is szül.

A Rovás című második kötet már komorabb és sűrűbb. A sorozatgyilkosság témája mögött ott lüktet az igazságszolgáltatás kudarcainak kritikája. Egy szenvedélyes nőgyógyász, hatósági hiba, múltba nyúló szálak, és újabb megrázó halálesetek sorozata feszítik tovább a karakterek határait. A krimi itt már nem csupán rejtvény — erkölcsi dilemma is.

A zárókötet, az Így múlunk el méltó befejezés: sokszereplős, drámai, egyszersmind bensőséges és nagyívű. A nyomozás a hatalom köreiig nyúlik, miközben a szereplők privát poklát is láthatjuk: féltékenység, árulás, veszteség, kiégés, újrakezdés. Mindez olyan hitelesen, hogy olvasóként szinte ott vagyunk velük a sűrű nyári levegőben, a rendőrautó ülésén, vagy a konyhaasztal felett zajló vitákban.

Karakterek, akik nem menekülnek

A trilógia igazi ereje a szereplők mélységében rejlik. Fülöp és Zsolt nem hősök — emberek. Hús-vér férfiak, akik néha hallgatnak, máskor robbannak, de mindig érzékelhetően jelen vannak. Emma, Zsolt felesége, nem mellékszereplő, hanem egy saját jogán izgalmas karakter, aki végigkíséri a trilógiát nőként, anyaként, és mint a férfi belső tükre.

Szilvi, Baranyi főhadnagy, Hilda, valamint a különféle mellékszereplők is olyan élethelyzeteket hoznak, amelyekkel az olvasó könnyen azonosulhat: hatalmi játszmák, párkapcsolati törések, szakmai becsület, vagy épp annak elvesztése. Nincsenek fekete-fehér szereplők — csak emberek, akik néha jó döntést hoznak. Máskor nem.

A nyomozás mögötti világ

Borbíró Klára krimijei különlegesen érzékenyek társadalmi szempontból is. A hatóságok inkompetenciája, a rendszerszintű elhallgatások, az igazságszolgáltatás buktatói mind ott vannak a sorok között — nem didaktikusan, hanem elmesélve. Minden kötet reflektál a társadalom egy szeletére: legyen az az egészségügy, a rendőrség belső működése vagy az áldozatokkal való bánásmód.

És közben ott a humor, a szexualitás, a családi dinamika, az élet szeretete és tragikuma. Ez a trilógia nemcsak bűntényt mutat be — az embert magát állítja a boncasztalra.

Miért jó olvasmány a Szigma-trilógia?

  • Mert valódi karaktereket ismersz meg, nem papírmasé nyomozókat.
  • Mert a bűn története mögött mindig ott a lélek története is.
  • Mert olyan krimit kapsz, ami szórakoztat és elgondolkodtat egyszerre.
  • Mert kortárs, magyar, profi, és mély.

A Szigma-trilógia több mint egy bűnügyi sorozat. Egy érzékeny és okos irodalmi utazás, amely megmutatja, hogy a legnagyobb bűnök néha azok, amelyeket magunk ellen követünk el.
Ez nem egyszerűen egy jó krimi. Ez egy tükör. Nézz bele.

Kattints a csillagokra a poszt értékeléséhez!
[Összesen: 0 Átlag: 0]

Kapcsolódó cikkek

Te adj erőt! részlet a regényből

Két éve nyomoztak Schneider Dávid és bandája után, de azok ügyesen keverték a lapokat, sosem sikerült rájuk bizonyítani semmit. Most azonban egy vádalku keretében megtudták, hogy a fiúk aznap éjszaka nagy mennyiségű kábítószer vásárlására készülnek. Zsolt és Fülöp Schneider házától valamivel távolabb parkolta le az autót. Elhanyagolt kertvárosi utca, a széllel sodródó szemét, vizeletfoltok a járdán.

Egy különleges Valentin nap

Ettől a felismeréstől zavarba jöttem. Azt tudom, hogy Kati az én párom, és nem is akarom lecserélni. De mi van Ildikóval? Ő is pont annyira a szívem csücske lett, mint Kati. Persze Kati az idő viszonylatában is előnyt élvez, hisz őt ismerem régebben, ám ez most nem számít. Az egyetlen lényeges különbség, a két nő között, hogy Ildikóval még nem volt szex. Na tessék. Ez a megfogalmazás valamit sugall. MÉG…?

Szólj hozzá te is, mondd el a véleményed, vagy csak olvasd el, hogy mások mit írtak.

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük