Szigma-trilógia Borbíró Klára bűnügyi regénye

Szigma-trilógia Borbíró Klára bűnügyi regénye - Írók és Olvasók

Borbíró Klára: Szigma-trilógia

Lehetőséget kaptam elolvasni ezt a trilógiát, ami mradandó nyomot hagyott bennem. Kevés kortárs magyar bűnügyi regény képes úgy megragadni az olvasót, ahogy Borbíró Klára Szigma-trilógiája. A három kötet — Te adj erőt!, Rovás, Így múlunk el — egy világba ránt, ahol a gyilkosságok nemcsak vért, hanem következményeket is hagynak maguk után. A trilógia nem csupán a bűnözésről szól — hanem azokról, akik vele szembenéznek, és azokról is, akik belülről törnek össze közben.

Három könyv, egy világ

A történet fő vonalát két rendőr, Zsolt és Fülöp élete és munkája határozza meg. Az első kötet, a Te adj erőt! még inkább magánéleti tónusokkal indul — fiatal szülők, új kapcsolati dinamikák, a mindennapi boldogság keresése —, de gyorsan a mélyvízbe csap át: eltűnt lány, majd egy halott. A bűn személyessé válik, a nyomozás nemcsak kérdéseket, de veszteségeket is szül.

A Rovás című második kötet már komorabb és sűrűbb. A sorozatgyilkosság témája mögött ott lüktet az igazságszolgáltatás kudarcainak kritikája. Egy szenvedélyes nőgyógyász, hatósági hiba, múltba nyúló szálak, és újabb megrázó halálesetek sorozata feszítik tovább a karakterek határait. A krimi itt már nem csupán rejtvény — erkölcsi dilemma is.

A zárókötet, az Így múlunk el méltó befejezés: sokszereplős, drámai, egyszersmind bensőséges és nagyívű. A nyomozás a hatalom köreiig nyúlik, miközben a szereplők privát poklát is láthatjuk: féltékenység, árulás, veszteség, kiégés, újrakezdés. Mindez olyan hitelesen, hogy olvasóként szinte ott vagyunk velük a sűrű nyári levegőben, a rendőrautó ülésén, vagy a konyhaasztal felett zajló vitákban.

Karakterek, akik nem menekülnek

A trilógia igazi ereje a szereplők mélységében rejlik. Fülöp és Zsolt nem hősök — emberek. Hús-vér férfiak, akik néha hallgatnak, máskor robbannak, de mindig érzékelhetően jelen vannak. Emma, Zsolt felesége, nem mellékszereplő, hanem egy saját jogán izgalmas karakter, aki végigkíséri a trilógiát nőként, anyaként, és mint a férfi belső tükre.

Szilvi, Baranyi főhadnagy, Hilda, valamint a különféle mellékszereplők is olyan élethelyzeteket hoznak, amelyekkel az olvasó könnyen azonosulhat: hatalmi játszmák, párkapcsolati törések, szakmai becsület, vagy épp annak elvesztése. Nincsenek fekete-fehér szereplők — csak emberek, akik néha jó döntést hoznak. Máskor nem.

A nyomozás mögötti világ

Borbíró Klára krimijei különlegesen érzékenyek társadalmi szempontból is. A hatóságok inkompetenciája, a rendszerszintű elhallgatások, az igazságszolgáltatás buktatói mind ott vannak a sorok között — nem didaktikusan, hanem elmesélve. Minden kötet reflektál a társadalom egy szeletére: legyen az az egészségügy, a rendőrség belső működése vagy az áldozatokkal való bánásmód.

És közben ott a humor, a szexualitás, a családi dinamika, az élet szeretete és tragikuma. Ez a trilógia nemcsak bűntényt mutat be — az embert magát állítja a boncasztalra.

Miért jó olvasmány a Szigma-trilógia?

  • Mert valódi karaktereket ismersz meg, nem papírmasé nyomozókat.
  • Mert a bűn története mögött mindig ott a lélek története is.
  • Mert olyan krimit kapsz, ami szórakoztat és elgondolkodtat egyszerre.
  • Mert kortárs, magyar, profi, és mély.

A Szigma-trilógia több mint egy bűnügyi sorozat. Egy érzékeny és okos irodalmi utazás, amely megmutatja, hogy a legnagyobb bűnök néha azok, amelyeket magunk ellen követünk el.
Ez nem egyszerűen egy jó krimi. Ez egy tükör. Nézz bele.

Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

Kapcsolódó cikkek

Te adj erőt! részlet a regényből

Két éve nyomoztak Schneider Dávid és bandája után, de azok ügyesen keverték a lapokat, sosem sikerült rájuk bizonyítani semmit. Most azonban egy vádalku keretében megtudták, hogy a fiúk aznap éjszaka nagy mennyiségű kábítószer vásárlására készülnek. Zsolt és Fülöp Schneider házától valamivel távolabb parkolta le az autót. Elhanyagolt kertvárosi utca, a széllel sodródó szemét, vizeletfoltok a járdán.

Interjú egy íróval: Garajszki Rozika

Már kisiskolás koromban imádtam a könyveket. Anya előtt is titokban tartva, a fagyipénzemből iratkoztam be a könyvtárba, míg a távolsági buszra vártam, hogy hazajussak az iskolából. Ez még Lajosmizsén volt. Majd később Dabasra költözve se múlt el ez a szenvedélyem, sőt az írással is megpróbálkoztam még sulis koromban. Ezek már nincsenek meg, és emlékeimben is csak halványan vannak, de talán jobb is. Utána hosszú idő kimaradt, és csak pár éve írok újból. Két regényem is jó helyezést ért el pályázaton és ezért került kiadásra, de írok novellát, és verset is. Már ezekkel is értem el eredményeket. Versből voltam felnőtt kategória első helyezettje.

Válaszok

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük