Egy különleges Valentin nap

Egy különleges Valentin nap

Egy különleges Valentin nap közeledik, és én még most sem tudom, hogy mit tegyek. A helyzetem nem egyszerű mert két nőt szeretek. Ez így nem is igaz, mert imádom mindkettőt. Annyira összeillünk, hogy az már szinte mesébe illő. Igen, mindkettővel. Kati szőke és kék szeme van, Ildiko meg fekete hajú és barna szemű. Nem lehet választani, mert mindketten gyönyörűek. Ez a történet úgy kezdődött, hogy Katival már vagy három hónapja járunk, és minden csodálatos. Nem is kell nekem másik nő, hisz ő megtestesít mindent, amire valaha is vágytam.

Aztán egy alkalommal épp randiztunk volna, de neki közbejött egy kis meló, és el kellett utaznia. Ezt már csak akkor tudtam meg, amikor A randi helyén és idején, Kati helyett megjelent Ildikó. Elmondta, hogy Kati hívni akart engem, de épp foglalt foltam, ezért neki is telefonált, és elmondta, hogy most van a randi, és nem tud eljönni, de megkérte Ildikót, hogy jöjjön el, és mentsen ki. Sajnos ilyen egy manager élete, egy multi cégnél.

Ildikó ott maradt velem, és beszélgettünk, iszogattunk is egy kicsit, és beleszerettem. Azt is elmondom, hogy miért.
Kati és Ildikó már régóta barátnők, minden titkot megosztanak egymással, minden apróság miatt is kikérik egymás véleményét, és még sorolhatnám, hogy mi minden köti össze őket, mint barátnők.

Ildikót eddig nem ismertem, legalábbis közelebbről nem, de most, hogy egy kerthelység árnyad adó fái alatt ülve beszélgetünk, egyre inkább azt a benyomásom támad, hogy ő Kati ikertestvére, vagy ha úgy jobb, akkor a klónja. Szinte mindenben egyeznek, A stílus, a habitus, az ízlés, és minden más terén, épp csak máshogy néznek ki.

Ettől a felismeréstől zavarba jöttem. Azt tudom, hogy Kati az én párom, és nem is akarom lecserélni. De mi van Ildikóval? Ő is pont annyira a szívem csücske lett, mint Kati. Persze Kati az idő viszonylatában is előnyt élvez, hisz őt ismerem régebben, ám ez most nem számít. Az egyetlen lényeges különbség, a két nő között, hogy Ildikóval még nem volt szex. Na tessék. Ez a megfogalmazás valamit sugall. MÉG…?

Ha egyikre vagy másikra gondolok, a szívem hevesebben ver, mint valaha. Ez bizony szerelem. De mit tegyek? Felejtsem el Ildikót, és zárjam ki az életemből? Azt nem fog menni, hisz ők barátnők, és mindig együtt vannak.

Ha elmondom Katinak, hogy mit érzek, kitekeri a nyakam. Ha Ildikónak mondom el, akkor Kati úgyis megtudja, és ismét csak a nyakam bánja. Nem tudom mi a jó megoldás, engem meg közben elemészt a szerelem.

Holnap van Valentin nap. Az ajándékot már megvettem, és a virágot is megrendeltem. Természetesen kettőt mindenből, de már most félek ettől a találkozástól. Ha Ildikót is meghívom, akkor gyanút fog, és elmondja Katinak. Ha Katinak nem szólok, hogy meghívom, akkor a nyakam… Ha szólok neki, akkor megint csak tartanom kell a haragjától.
Mit tegyek. Holnap van Valentin nap, és nem találom a megoldást.

Arra gondolok, hogy felhívom Katit, és megpróbálom megtudni, hogy mi a programja holnapra. Azt gyanítom, hogy gyanítja, a holnapi napra számíthat valamilyen meglepetésre.

– Szia, Feri vagyok.
– Szia, még bent vagyok az irodában, de sietek haza.
– Jól van, nem is ezért hívtalak. Csak tudni akartam, hogy mi a programod holnapra?
– Holnap szabadnapos vagyok. Miért kérdezed?
– Tudod, holnap van az a nap, és szeretnék tervezni.
– Ja, értem. Amit megbeszéltünk az még áll nem? Miszerint este elviszel moziba.
– Igen, persze. Ki sem hagynám. Te mit csinálsz napközben?
– Délelőtt átjön hozzám Ildikó, aztán elmegyünk venni neki valami ruhát, és délután már szabad vagyok.
– Jól van, akkor nem zavarok tovább, holnap majd találkozunk. Szia.
– Szia.

Kezd alakulni a tervem, de kockázatos. Rá kell, hogy jöjjek, ha nem kockáztatok, az egész életemben kísérteni fog ez a dolog, amit nem bírnék ki.

A tervem a következő. Amikor még Kati otthon van, és amikor Ildikó felmegy hozzá, akkor megyek én s. De sajnos nem tudom, hogy Ildi mikor megy. Részletkérdés. Amikor felmegyek, és mindketten ott vannak, akkor elmondom, hogy mi a helyzet, számítok arra, hogy elég jó a kapocs köztönk, hogy nem kerül sor veszekedésre, és hogy meg tudjuk beszélni a dolgot, hogy senkinek ne legyen ezzel rossz érzése.

Itt állok az ajtó előtt, és bátorságot gyűjtök, hogy megnyomjam a csengőt. Az ujjam már rajta van, csak kis nyomás kell még hozzá, de tétovázok. Ekkor hallom meg a léptek hangját a hátam mögött. Megfordulok, és Ildikó áll mögöttem.

– Rajta, nyomd csak meg. – mondja nekem mosolyogva, ami erőt ad, és megnyomom a csengő gombját.
Néhány pillanattal később az ajtó feltárul, és Kati meglepett arca fogad minket.
– Hát ti? Csak nem együtt jöttetek?
– Nem, most találkoztunk az ajtó előtt. Bemehetünk?
– Gyertek be.

Miután bent vagyunk, Kati hellyel és itallal kínál minket, majd mindhárman az étkező asztalhoz ülünk.
– Mit hoztál? – kérdezi Kati, miközben egy pillantást vet arra a papír szatyorra, amit a bejárat mellett az asztalra tettem, amiben a két virág és a két ajándék van.
– Egyelőre még titok. Előbb beszélnünk kell valamiről. – mondom nekik, mire az arcukról lefagy a mosoly, és értetlenül néznek rám.
– Miről van szó. – kérdezi tőlem Kati, és a hangjában ott bujkál az a bizonyos nyaktekerős felhang.
– Egy vallomással tartozom. – kezdek bele a mondókámba, miközben ránézek. Arról van szó, hogy már három hónapja ismerjük egymást, és ez idő alatt, megbizonyosodtunk arról, hogy tökéletesen összeillünk.
– Igen, ez így van. De folytasd, kíváncsivá tettél.
– Nos, ez volt az, ami miatt beléd szerettem, és ami miatt életem társává akarlak választani.
– Ez nagyon szép, de nem értem hova akarsz kilyukadni.
– Mindjárt megtudod. Szóval a mi kapcsolatunk alapja, ami miatt annyira jó, ami az egészet széppé teszi, az nemrég felbukkant előttem.
– Ezt, hogy érted?
– Megismertem egy nőt, aki pont olyan, mint te. A jelleme, a szokásai, és úgy általában minden. Ne érts félre, nem akarok veled szakítani, ezt csak azért mondtam el neked, mert ez a dolog teljes mértékben rám telepedett, és nyomaszt, de a szó jó értelmében. Őszinte akarok lenni hozzád, ezért mondom most ezt el neked.
– Ismerem ezt a nőt?
– Igen, ismered.
– Megdugtad?
– Nem. Dehogy. Csak barátok vagyunk.
– Ki az?

Nem vagyok képes egyből rávágni, hogy az ő legjobb barátnője. Félek attól, hogy elveszítem őt, és ez visszatart. Amikor már túl hosszúra nyúlt a hallgatás, akkor ránézek Katira, és kimondom.
– Ildikó.

Erre mindketten felugranak az asztaltól, és szinte egyszerre kezdenek beszélni, így csak szófoszlányokat értek meg belőle. Ez így megy percekig, amikor lecsillapodnak és Kati visszaül a székre.
– Miért? kérdezi tőlem, de én erre nem tudok válaszolni.
– Nincs miért, ez csak úgy jött. Nem volt tudatos döntés, nem csaptam neki a szelet, egyszerűen csak megismertem, és felébredt bennem ez az érzés.
– De miért pont ő?
– Mint mondtam, az ő egyénisége pont olyan, mint a tiéd.
– Ez őrület. – mondja Kati, mire Ildikó is bekapcsolódik a beszélgetésbe.
– Mond el neki.
– Mégis mit mondhatnék? Hogy te és én…
– Igen. Ha együtt lesztek, akkor tudnia kell róla.
– Nem. Nem kell róla tudnia.
– Miről nem kell tudnom? – kérdezem tőlük, de válasz helyett csak néznek rám, szinte rémült tekintettel.
– Semmiről nem kell tudnod. – mondja Kati, de A másik nő megállítja.
– De igen. Tudnia kell. Ha te nem mondod el, akkor majd én elmondom neki.
Kati az asztalra dől, és a fejét a karjára teszi, olyan, mintha sírna.

– Szóval, Kati és én már három éve együtt vagyunk.
– Három éve? E mit jelent?
– Hogy járunk egymással, vagy szeretők vagyunk, mindegy minek nevezzük, ez a helyzet.
– Nahát. – mondom halkan magam elé, és a meglepetéstől szinte megszédülök. – Én miért nem tudtam erről?
– Nem akarta neked elmondani.
– És… Szóval… azt is csináljátok?
– Persze. Kicsit másképp, mint amit te szoktál csinálni, de lényege ugyan az.

Oda lépek Katihoz, majd megsimítom a vállát és haját, és halkan megkérdezem tőle, miközben egészen közel hajolok a füléhez.
– Miért nem mondtad el.

Kati nem válaszol, a fejét sem emeli fel, így Ildikó válaszol helyette.
– Félt. Attól rettegett, hogy ha megtudod, akkor elhagyod őt, és ezt nem akarja. Ezért nem beszélt neked rólunk. Én persze próbáltam őt meggyőzni, hogy az lenne a helyes, ha elmondaná neked, de ő erről hallani sem akart.
– És te, Ildikó. Hogy reagáltál arra, hogy mi összejöttünk.
– Örültem neki. Tudom, hogy ez volt a vágya, hogy találjon egy társat, akivel elélheti az életét. Gyerekeket akart. Sokat, amit én nem adhatok meg neki, így elfogadtam, hogy ez az ő választása, és azt is tudom, hogy mi mindig együtt leszünk.
– Az elmúlt három hónapban is együtt voltatok?
– Igen. Szinte minden nap. Ha csak pár perc is volt, az is…
– Elég. – mondja Kati, miközben felemeli a fejét, és végignéz rajtunk. – Most már tudod, miért nem beszéltem neked erről. Mert féltem, hogy elhagysz.
– Kellemetlen ez a helyzet, de túl kell esnünk ezen is. Én most is azt mondom, amit eddig, hogy téged akarlak. Szeretném, ha a feleségem lennél, és lenne sok gyerekünk, és boldogan élnénk, amig meg nem halunk.

Kati feláll az asztaltól, rám néz, majd megölel, és megcsókol.
– Köszönöm. Én is ezt akarom. De mi lesz, Ildikóval? Én őt is akarom.
– Ez a ti dolgotok, ebbe nem szólok bele, ha továbbra is szeretni akarjátok egymást, hát legyen.
– És te? Te is szereted őt, nem igaz?
– De igen. Ám ez nem annyira fontos, a lényeg, hogy neked legyen jó.

Ekkor Ildikó is odajön hozzánk, és ő is átölel minket.
– Nyugodjunk le, és beszéljünk meg ezt higgadtan. – mondja nekünk, miközben kapunk tőle egy sor puszit. – Gyertek üljünk le az asztalhoz.

Amig elfoglaljuk a helyet, Ildikó hideg üdítővel lep meg minket, ám a megmeglepőbb az, hogy úgy mozog a konyhában, mintha otthon lenne. Talán így is van.

– Szóval. Felvázolom a helyzetet. Itt van Feri, aki szerelmes beléd, és mellékesen belém is. Aztán itt van Kati, aki szintén szerelmes belém, és Feribe. Aztán vagyok én, aki imádja Katit, és… Ferivel kapcsolatban nem tudok nyilatkozni. Bár azt meg kell jegyeznem, hogy amit ma megtudtam tőle, az elég meggyőző érv arra nézve, hogy te miért szereted őt. És mivel mi, vagyis Kati és én, már évek óta együtt vagyunk, azt gondolom, hogy akit ő meg tud szeretni, azt talán én is tudnám. Vagyis itt most egy olyan szerelmi háromszög van kialakulóban, ami mindannyiunk számára meglepetés. Jól foglaltam össze?
– Pontos és minden részében igaznak tűnik. – mondom én, majd várom, hogy Kati is elmondja mire gondol. Ám ő csak hallgat, és hol egyikünkre, hol a másikunkra néz.
Egy idő után Kati is megszólal, és elkezd beszélni.
– Nekem Feri fontos, ám ugyan ennyire fontos vagy te is. Nem tudnék választani, és ha nem muszáj nem is akarok. Mindkettőtökhöz ragaszkodok.
– Remek. Szóval ti ketten úgy vélitek, hogy én is kellek ebbe a frigybe. Akkor lássuk, hogy én mit gondolok erről. Én ragaszkodok Katihoz, ez fix. Feri, ne vedd személyeskedésnek, de már régóta nem voltam pasival, és ez nekem most nagyon új, azt hiszem szoknom kell a gondolatot. Ne érts félre, nincs bajom a pasikkal, hacsak az nem, hogy önzőek, minden nőt birtokolni akarnak, és hogy azt gondolják, hogy a nők csak azért léteznek, hogy őket kiszolgálják. Mivel Katit jól ismerem, és bízom benne, hogy jó döntést tud hozni, és itt gondolok arra, hogy te Feri, valóban olyan vagy, amilyennek Kati elmondása alapján megismertelek… Szóval Kati, én is elfogadom a pasidat, ha tényleg meg akarod velem osztani.

Erre Kati, a várakozással ellentétben, elkezd bőgni. Nem csak sírdogál, hanem úgy zokog, mint egy kisgyerek. Én megölelem, és próbálnám vigasztalni, de eredménytelenül. Ildikó is csatlakozik hozzám, és próbál neki vigaszt adni, de ő sem jár sikerrel.

Egy kis idő elteltével, Kati megnyugszik egy kissé, és felemelkedik az asztalról. Azt gondoltam volna, hogy szomorú, az iménti zokogásból ítélve, de nem. Amikor felnéz, a szeme még sír, de az arca nevet, és elkezd beszélni.

– Annyira jók vagytok, ami most megerősít engem, hogy jól választottam. Ildikó téged imádlak, ahogy téged is Feri. Azért nem akartam neked elmondani, mert attól tartottam hogy elhagysz. De most már tudom, hogy erről szó sincs. Köszönöm. Ildikó, neked meg külön köszönet azért, mert mindezek ellenére is úgy döntöttél, hogy kitartasz mellettem. Az az igazság, hogy az elmúlt hónapokban mindig ettől féltem, hogy amikor találkoztok, akkor valamit elkottyantva kiderül hogy mi a helyzet, de most már tudom, hogy még hamarabb kellett volna erről beszélni veletek.
– Én szóltam neked időben, hogy ezt kell tenned.
– Igen tudom, és most hálás is vagyok neked ezért.
– És én? – kérdezem tőlük. Velem mi lesz?
– Mégis mi lenne, imádunk téged is.
– Akkor jó. Ezek szerint rétérhetünk a lényegre? – kérdezem tőlük, mire meglepetten néznek rám.
– Mire gondolsz?

Válasz helyett felállok, és az előszobai kisasztalhoz megyek, ahova érkezéskor letettem a papírtáskát. Oda megyek vele az asztalhoz, és megállok Kati mellett, majd belenyúlok, és kiveszem az egyik mini rózsacsokrot, és a kezébe adom.
– Boldog Valentin napot. Erre Kati feláll, és a nyakamba ugrik, és össze-vissza csókol. Majd miután abbahagyja, előveszem a másik mini-csokrot is, amit Ildikó kezébe adok.  – Neked is boldog Valentin napot.

A jelenet megismétlődik. Ildikó szinte ugyan úgy reagál mint Kati, és tőle is kapok egy halom csókot.
– Van még valami. – mondom nekik, mire átszellemülten várják, hogy mi fog elő kerülni a varázszacskóból.

Katinak egy kis ajándékkal akartam kedveskedni, ezért egy aranygyűrűt vettem neki erre napra. De mivel a tervem alapján a legjobbra számítottam, ebből is kettőt vettem, mert ezt diktálta a józan eszem.  ilyen jól tettem. Az egyik gyűrűt kiveszem a zacskóból, és Kati elé térdelve kinyitom a kis vörös bársonydobozt.
– Hozzám jössz feleségül? – teszem fel neki a kérdést, amire azt gondoltam hogy örömmel fogja fogadni, ám ehelyett ismét a sírás jön fel belőle.
Majd amikor a sírása csillapodik, rám néz, és csak annyit mond.
– Igen.

Egy ideig összefonódva csüngünk egymáson, de amikor elenged, és vissza ül a székre, megfordulok, és Ildikó előtt térdelek le, majd előveszem a másik ugyan olyan dobozt. Mire bármit ki tudtam volna mondani, Ildikó sikoltva mondja a választ, az el nem hangzott kérdésre.
– Igen.
Majd ő is felugrik, rám veti magát és csókolgat, ahol ér. Erre már Kati sem tud nyugton maradni, és csatlakozik az öleléshez.
öleljük, és csókoljuk egymást, majd kezdődik elölről, amig el nem fáradunk.
Kati rám néz, és kacsint egyet.
– Jöhet a pezsgő? – mire válaszolhattunk volna, már megy is konyhába, majd egy üveg jéghideg pezsgővel tér vissza, és hozzá három poharat is hoz magával. Miután megittuk, Kati megkocogtatja a poharát, és feláll egy székre.
– Figyelem! Fontos bejelenteni valóm van. – egy kis hatásszünet után folytatja. Igaz, hogy még csak dél van, de most azonnal elrendelem, hogy kezdődjék a nászéjszaka.

Ezután mindhárman hangos éljenzésbe fogtunk, és elindultunk a hálószoba irányába.

Innentől kezdve ez egy másik történet.

ui.: Szeretném megjegyezni, hogy ez a történet egy valóságban is megtörtént eseményein alapul.