Történeteim a Föld nevű bolygón

Történeteim a Föld nevű bolygón

1. Rész

Egészen 1986 – Ig kell vissza mennem az időben amikor emberek ezrei érkeztek a fővárosba buszokkal autókkal vonatokkal hangosan énekelve! Az utolsó meccset játszotta a Magyar Futball válogatott a Mexicóban rendezett VB előtt a Népstadionban. 110.000 ember indult el aznap, hogy még egyszer utoljára láthassa a csapatot mielőtt kiutazik megnyerni a világ bajnokságot Mexikóba.

Mert abban mindenki biztos volt, hogy megnyerjük a VB t! Én csak ott álltam az út szélén és egész nap bámultam a rengeteg érkező embert a sok színes zászlóval. Hittek valamiben ami egy nagyon nehezen elérhető dolog és csak nagyon kevés nemzetnek adatik meg! Talán ez a mérhetetlenül erős hit ami megkülönböztet minket más nemzetektől és főleg az, hogy szinte a siker legapróbb szikrájába is képesek vagyunk ezer körömmel belekapaszkodni. Sajnos itt a siker elmaradt, de szerencsére a hitünknek más sportágakban ez azóta már többször is összejött! Ez az év mégsem erről és nem is a sajnálatos atomkatasztrófáról maradt Nekem emlékezetes, bár a spenót és a sóska hiányát még Én is megéreztem! Nem mindegy, hogy egy adott korszakot amiben jelen vagyunk azt gyerekként, felnőttként vagy esetleg idős emberként éljük e meg. Mindenkire másképp hat független attól, hogy az pozitív vagy negatív.

A gyerekkor nagyon hasonlít az időskorra, mert az ember ilyenkor szinte már csak magával van elfoglalva és képes majdnem teljesen kizárni a nagyvilág dolgait. Viszont a felnőtt társadalomnak minden nehézséggel és viszontagsággal szembe kell nézni és ráadásul még az előbb említett két korosztályról is gondoskodniuk kell. Szóval Én és a Nagymamám nagyon hasonlóan láttuk a világot még akkor is ha mindennapi problémáink eltérőek voltak. Mi sokszor ráértünk a világot kívülről szemlélni és messzebről nézve magasztos gondolatokkal messzemenő következtetéseket levonni. Míg a dolgos felnőtt korosztálynak nagyjából annyi ideje volt, hogy megnézze az esti Derrick című sorozat csattanós de már előre sejthető befejezését és már törölte is az aznapi emlékeket helyet adva a holnapi feladatok sokaságának.

Amikor kinéztem az ablakon reggel az emberek ugynolyan menetrend szerint közlekedtek mint a buszok! Mindenkinek megvolt a saját helye azon a járaton amin utazni szokott és ha esetleg lekéste a megszokott járatát egy olyan világba csöppent ahol minden és mindenki idegen volt a számára. Egy reggelen elő tört belőlem Chegevara szelleme! Tiltakozni akartam a világ egyszerű megszokott rendszere ellen. A megszokott vonatomon indultam iskolába ahol reggel a megszokott arcok is fogadtak a megszokott üres helyekkel. 2 éven keresztül mindig ugyan oda ültem minden reggel, de aznap nem! Átültem a másik oldalra ahol teljesen üres volt egy egész sor, mert mindenki tudta, hogy a következő megállónál egy 4 fős régi brigád száll fel a vonatra és Ők mindig oda ülnek, hogy munka előtt tudjanak még egyet 2 forintos alapon ultizni. Mindenki meredten nézett Rám mikor beültem az üres helyükre, mintha törvénysértő módon viselkedtem volna.

Hamar jött a következő állomás és mindenki meredten bámult Rám, hogy ezt most miért? A brigád felszállt és azonnal lefagyott mint egy régi Windows! Nem tudták hogy ez hogy történhet. Nem is tudtak mit kezdeni a helyzettel és állva kezdtek játszani míg meg nem jött a kalauz. Panaszkodtak is Neki, mint gyermek az anyjának. Nem akartam tovább feszíteni a dolgot és egy hirtelen ötlettől vezérelve ami aznap már a második volt leszálltam a következő állomáson. Ezt már végképp nem értették. Hozzá teszem akkor abban a pillanatban még Én sem!