Borbíró Klára – Szomjazó ködfolyók

Szomjazó ködfolyók

Megkezdődtek a Helma Kiadó gondozásában megjelenő Szomjazó ködfolyók című regényem hangfelvételei. Az első fél órát meghallgatva bátran kijelenthetem, hogy nem is egyszerű hangoskönyv, hanem egyenesen hangjáték készül Pregh Balázs előadásában El-Co11 zenéjével és effektjeivel.

Teljesen más volt meghallgatni a hanganyagot, mint visszaolvasni az írásomat. Hiába ismerem jól a szöveget, a Balázs által beleszőtt játékosság újszerűvé és nagyon szórakoztatóvá tette az élményt, amit az effektek tovább fokoztak. Izgatottan várom, hogy végig hallgathassam a teljes regényt.

A Szomjazó ködfolyók című regényemben olyan témákat dolgozok fel, amelyek régóta foglalkoztatnak. Mire nekilátok egy ötlet kidolgozásának, már tudom, milyen területeken kell majd kutatnom, egyes kérdésekbe még az írás megkezdése előtt beható jártasságot kell szereznem.

Azt tudtam, hogy a történetem egyik helyszíne esőerdő lesz. Amazóniát egy madár miatt választottam.

David Attenborough egy filmjében esett szó egy madárfajról, amelyik vízesések vízfüggönye mögött fészkel. Ekkor döntöttem el, hogy az erdő, a víz és az élet kapcsolatáról fogok írni. Az élmény annyira magával ragadott, hogy a madár neve kiesett a fejemből.

Heteket töltöttem azzal, hogy újra megtaláljam, közben rádöbbentem, hogy hiába nézek gyerekkoromtól fogva természet- és dokumentumfilmeket, torzult képem alakult ki a dzsungelekkel kapcsolatban. A könyveket, amelyeket etológusoktól olvastam, mind egy-egy faj vagy jelenség köré építették fel, átfogó képet talán egy-két írásban, ha találtam.

Kutakodásom során szembejött velem egy több mint száz éves könyv, amely első kézből írja le a vadon meghódításának folyamatát. A szerzője, Fritz W. Up de Graff magányos utazóként, majd egy kis csapat részeként járta be Amazónia városait, ültetvényeit, bennszülöttek lakta falvait és ember által felfedezetlen vadonját. Ezt a tudást hozzáadva az eddig megszerzett ismereteimhez már bátran nekiállhattam a brazíliai cselekmények megírásának.

Készen volt a kézirat, amikor Soltész Béla Hátizsákkal Brazíliában című útikönyvét megvettem. Kíváncsi voltam, hogyan látja Amazóniát egy mai utazó, ráadásul magyar szemmel, hogy ez alapján még javítsak a regényen, ha szükséges. Ez a könyv annyira szellemes és magával ragadó! olvassátok el.

A víz körforgásával kapcsolatos legújabb felfedezések szépen harmonizálnak a regény cselekményével. Talán ez az a terület, amiben a legtöbb újdonságot adhatom az olvasóimnak.

A regényben az amazóniai eseményeket párhuzamba állítom a magyarországi vörösiszap katasztrófával, hiszen az erdőink és vizeink védelme nem csak ott fontos, ahol a nagy erdőirtások zajlanak. Ráadásul a legtöbbet saját lakókörnyezetünkben tehetünk azért, hogy a kölcsönkapott Földet megőrizhessük gyermekeinknek.