Nyugdíjas öregember vagyok, aki sokáig gazdasági területen dolgozott. Családos vagyok, van 5 gyerekem és 3 unokám. Abszolút hobbiból írok, éppen arról, ami akkor az eszembe jut. Nagyjából az alábbi okok miatt: – Miért ír az ember? A legegyszerűbb válasz a kérdésre, mert Írországban született. Persze, vannak hosszabb válaszok is. Mert közlendője van a világ számára. Nem szeret vagy tud beszélni, ezért inkább leírja. Ha van hozzá tehetsége és szorgalma, akkor ő egy író. Szerencsés esetben még életében ezt felismerik és így akár tisztesen megélhet belőle. Kevésbé szerencsés esetben, csak az utókor ismeri fel benne az írózsenit, s ennek anyagi és erkölcsi előnyeit már nem tudja élvezni. S van egy széles réteg, akinek nincs tehetsége és érzéke az íráshoz, csak mérhetetlen közlési vágya. Ők alkotják a többséget, ők töltik fel a könyvesboltok polcait vagy árasztják el az internetet rosszul megírt műveikkel. Ide tartozom én is. Zavar ez engem? Nem, mert szerencsére nincs küldetés tudatom, csak a magam kedvtelésére írok. Akkor miért publikálom őket? Kíváncsiságból. Hátha esetleg valaki elmondja vagy leírja, miért mű a mű vagy miért nem. – Eddig 3 könyvem jelent meg, a 4.-t éppen most írom, illetve küzdők vele, mert lassabban alakul, mint a korábbiak. Biztos elfogyott az írói mondanivalóm (ha volt egyáltalán).