A Lilla

A Lilla

Kedd reggel: Orsi
Egy nagy ásítás kiséretében ránézek telefonomra. A francba még három óra van hátra. Végülis van elég dolgom. Csak Annamari ne őrjítene meg a csacsogásával.
– Hallottad, hogy Rita szakított a pasijával?
– Ki? – Fel se nézek. Nem érdekel senkinek a palija.
– Rita a HR-ről.
– Azt se tudtam, volt neki fickója. – Ez igaz. Nem érdekelnek a munkahelyi pletykák, de ezt nem kötöm Annamari orrára.
– Volt. De megcsalta a szemét.
– Aha. – Miért nem fogja már be? Próbálok erre a rohadt cikkre koncentrálni. Próbálnék, de be nem áll a szája.
– Téged csaltak már meg?
– Nem.
– Szóval nem tudsz róla.
– Mondom nem. Nem csalt meg senki.
– Tudtoddal. Rita se tudta. Nem lehet bízni a pasikban. Honnan tudod, hogy Dávid mit csinál?
– Mit csinálna? Nyilván a munkahelyén van, ahogy én is. Annamari, muszáj befejeznem ezt még ma, ha nem haragszol.
– Tőlem aztán. – Megvonja a vállát és tovább áll. Biztos Rékát megy boldogítani. Menjen. Legalább csönd lesz. Egy a bökkenő. Már elültette a bogarat a fülemben. Mit csinál most Dávid?

Kedd este: Orsi
Dávid a kanapén fekszik, amíg mosogatok. Minden este ez van. Egy szavam se lehet végülis. Én mosogatok. Én mosok. Ő pucolja a wc-t és viszi le a szemetet. Felvállva porszívozunk. Mind a ketten főzünk. Jó, ez így nem igaz. Általában rendelünk meg az anyja küldd velünk haza elegendő kaját a vasárnapi ebédek után. A barátnőim szerint kihúztam a főnyereményt. A legtöbb férfi nem csinál semmit, csak elvárja, hogy kiszolgáld. De én nem fogok ezért piros pontot adni neki. Elvégre ennyi a minimum.

Kedd este: Dávid
Mit szöszög már annyit?! Gyerünk már, Orsolya. Legszívesebben odakiabálnék, hogy siessen már. De amikor szólok csak ideges lesz és lassabb. Nem tudom, mit lehet ennyit vacakolni a törölgetéssel. Kéne egy mosogatógép. De nem akar. Ő simán elmosogat. Persze nekem a wc sikálás jutott. Öcsém szerint ultra gáz. Neki a nője takarít, ő max néha veszi ki a részét. Tekerem az Instát unalmamban, de már kezdeném a 24-et. Orsi ötlete volt, hogy nézzük újra, de mostmár én se bírok magammal. Legalább két rész még ma este.

Kedd este: Orsi
Mikor végzek a mosogatással, Dávid a telefonjával babrál. Nagyon bele van mélyülve. Mintha valami lány oldalát nézné. Nem. Biztos, hogy nem. Elterelem a gondolataim. És ha igen, mit számít. Én is szoktam volt osztálytársakat nézegetni. Fiúkat is. Na hát akkor? Nyomok az arcára egy puszit, a vállára hajtom a fejem, és már nézzük is a Jack Bauer-t ahogy menti a világot.

Szerda délután: Orsi
Ma sem telik az idő az irodában, ahogy soha sem. Tényleg keresnem kéne már egy másik munkát. Előléptetésre esélyem sincs. Lujza, a senior szövegíró, úgy tűnik örökre befészkelte magát a helyére. Még csak szülni se bír elmenni. Child-free by choice. Na hagyjál békén. Karrierista aggszűz. Viszont én már baromira unom itt. De munkát keresni is lusta vagyok. Most is inkább a telefont tekerem.
Nem tudom kiverni a fejemből Annamari szavait. Egész reggel Ritával meg a megcsalással fárasztotta az agyamat. Hogy őt csak egy barátja csalta meg. De biztos a többi is. Mert minden pasi link meg megbízhatatlan. És nekünk nőknek figyelmesnek kell lenni. Számon tartani mi van. Belenézni a telefonjukba. Számon tartani az emailjüket. És figyelni minden furcsa hajszálra és késésre. Sose néznék bele Dávid telefonjába. Ami privát az privát.

De az Instagram oldalát azért nem tilos megnézni. Ritkán rak ki képeket, de pont hétvégén kirakott egy képet a kirándulásunkról. Kirándulás. Az túlzás. Felmentünk a Normafához. Nagy kunszt. Mindenki odajár. Ha belegondolok, hogy két éve még hátizsákkal loholtunk a világ körül. Önkénteskedtünk. Hosztelekben laktunk. Megfogadtuk, hogy sose zökkenünk vissza az átlag ember életébe. Ehhez képest, mostmár csak az Erzsébet kilátónál futja egy szelfire.

Hoppá valaki írt valamit Dávid képe alá. ‘Jó a kilátás.’ A képen Dávid pózol. Vajon a kilátásra gondol vagy Dávid a kilátás? Ki ez a ringyó? Rámegyek az oldalára. ‘@csigabiga. Horváth Lilla. Live. Love. Laugh. Szeretem a kakaós csigát.’ Tipikus szőke csaj. Budapest különböző pontjain pózol. Csücsörít. Tolja a fenekát. Persze a profilját mindenki látja. Influencer-wanna-be, könyvelem el. De ki ez? És miért szivecskézte be Dávid az utolsó két képét?

Szerda este: Orsi
– Te Dávid, ki az a Horváth Lilla?
– Hogy ki?
– Horváth Lilla.
– Az új gyakornokunk. De te honnan tudsz róla? – Milyen kérdés ez? Valamit titkol.
– Láttam az Instádon. Kommentelt a képed alá.
– Ja. Lehet. Nem tudom. Fel se tűnt. – Fel se tűnt?! Hazudik az tuti. De hagyom. Nézzük inkább a 24-et.

Csütörtök reggel: Orsi
Felkelek. Rohanok munkába. A buszon töltöm magamba a kávét. Tudom, nem kéne a Starbucksból inni. De csak erre volt időm. Már megint. Lihegve érek be. Pörög az agyam egész nap. Alig tudok a munkára koncentrálni. Mit ért az alatt, hogy fel se tűnt neki? Olyan nincs, hogy fel se tűnik egy Instagram komment. És lájkolta a képeit. Mi van, ha Annamarinak igaza van és minden pasi link? És én vagyok a hülye nő? Nem, nem. Dávid mindig hűséges volt. Megbíztam benne mikor Brüsszelben tanult és távkapcsolatban voltunk. Megbízok most is. De pörög az agyam ahogy rohanok haza. Útközben rendelek egy pizzát. Mire hazaérek Dávid már át is vette.

Csütörtök este: Orsi
– Te miért követed az új gyakornokot?
– Hogy mit csinálok?
– Követed. Instán.
– Miért ne követném? Bejelölt.
– De ez nem izé? Kollégát követni?
– Miért lenne? Csomó kollégám követem. Te is követed Annamarit. Meg az a másikat. Rékát vagy mi a neve.
– De ők csajok.
– A gyakornok is csaj.
– Hát ez az.
– Hogy mi van? Mi a bajod neked már megint? Meg fog jönni?
– De nagy fasz vagy te. – Bevágom a durcát. De azért a 24-et hajlandó vagyok nézni.

Péntek este: Dávid
Komolyan nincs kedvem hazamenni. Hetek óta cseszeget és vágja a pofákat. Állandóan az Instagramról és az új Lilláról beszél. Annyira felhúz minden este a féltékenységével. Nem tudom, mi van vele. Sose volt ilyen. Mikor Brüsszelben tanultam se vágott hisztiket. Pedig akkor aztán mindenki megmondta, hogy a távkapcsolat nem működik. És akkor most. Hat év után. Nincs nekem ehhez idegem. Inkább beülök egy sörre Sanyiékkal meló után.

Péntek este: Orsi
Nincs itthon. Késik. Mi van vele? Nem írt üzenetet se. Hívjam? Nem hívom. Már lassan két hónapja, hogy rátaláltam erre a Lillára. Már három hete, hogy mindig késik. Állítólag beül sörözni a kollégákkal. De nem tudom. Régen sose járt. Azt mondta egész nap velük van, sokkal jobb velem itthon. Erre szinte minden nap tovább marad. Biztos az a Lilla van a dologban. Annamarinak igaza volt. Nem lehet megbízni bennük.

Kattan a zár. A szokásosnál is később jött. A vacsora kihűlt. Egyedül ettem. Talán egy epizódra meg lesz időnk. Talán arra se.
– Hol voltál?
– Tudod, hogy söröztünk a Sanyáékkal.
– Biztos hogy a velük? Mondd már meg az igazat. Hol voltál?
– Szállj már le rólam. Hogy nem tudok nyugodtan hazajönni úgy, hogy ne basztass.
– Tudom, hogy nem velük voltál. Régen sose…
– Régen nem csesztettél. Régen volt kedvem hazajönni. – Tiszta lila az idegességtől. Én is. Veszi a sapkáját vissza és nyitja az ajtót.
– Hova mész?
– Egy körre, amíg lenyugszol. Amíg lenyugszom. Ez így nem mehet tovább, Orsi.

Elmegy. Tudom, hogy hozzá. Ha újra ez lesz, az lesz a vége mindennek. Visszadom neki. Érezze mennyira fáj… Hogy én kevésbé érezzem, mennyire fáj.
Péntek este: Dávid
Kőrözök a városban. Öl az ideg. Ha ezt nem hagyja abba szakítok vele. Állandóan csak a Lillával jön. Újabban a telefonomba is belenéz, ha nem figyelek. Mit érdekel engem a Lilla. Különben is leszbikus és barátnője van. Mondtam is volna Orsinak, de mit magyarázkodjak a semmiért. Meg van őrülve. Én hülye meg három hónapja még eljegyzési gyűrűket néztem. Még jó, hogy nem tettem, mert így egy percig se bírom tovább…

Péntek este: Orsi
– Nem bírom már, értsd már meg a rohadt életbe!
Becsapja az ajtót. Azt mondta, hogy el kell gondolkoznom a viselkedésemen. Ha nem bízok benne szakítani fog velem. Ő velem?! Hisz ő az, aki megcsal…

Péntek éjszaka: Dávid
Mondtam neki, hogy tartsunk egy hét szünetet. Talán kettőt. Addig öcsémnél alszom. Ő meg térjen észhez. Bár igazából már nem tudom, hogy ezt lehet menteni.

Péntek éjszaka: Orsi
Azt mondja az öccsénél alszik, de kétlem. Már csak a bosszú érdekel. Felhúzom a legminibb szoknyám és a legszexibb csízmám és indulok is. Elképzelem, ahogy éppen Lillával van.

Péntek éjszaka: Dávid
Öcsém azt mondja, dobjam. ‘Még a házimunkát is veled végezteti.’ Lehet, hogy igaza van. Nem tisztel. Nem bízik bennem. Minek hűséges az ember egy ilyennel. Ha Lilla nem lenne leszbikus…

Péntek éjszaka: Ors
Néhány ital után teljesen fellazulva táncolok a kedvenc klubbomban. Nem is tudom, miért nem járunk már ide. Csak a tévé előtt ülünk. Mindenem kilátszik az apró felsőmből. Pont ez a cél. A srác, aki már egy ideje bámul odajön hozzám. Együtt táncolunk. Egyre közelebb van. Szinte érzem ahogy hozzám dörgölödzik. Teljesen felforrósodott a testem. A fülembe suttog. Bólintok. És követem a mosdók irányába…