Ima a falumért
Ima a falumért
Drága kis falum Csörötnek, te nem is tudod, hogy mit jelentesz nekem. Te vagy a múltam és a jövőm, benned van az összes gyerekkori álmom, emlékem. A Rába vize, a kövek, a homok a partján, a sóska a fűben, a pitypang a réten, amibe belefújtunk, a mezei virágok lábunkhoz hajolva, az erdő lombjai, a szőlőhegy bújócska helyei… mind-mind a játszóhelyünk. A hulló hóesés, az önfeledt hócsaták, a szánkón száguldás mámora, ezt is mind, mind te adtad.
De te adtad a békét, a nyugalmat, te adtad az otthonom, a családom. Ha zúgott, bántott, hangos volt a világ, te akkor is csendes voltál és szelíd. Gyönyörű vagy, mint egy megálmodott világ. A folyó, ami méltósággal az ütőered, körbeöleled, mint anya a gyermekét. A dombok, völgyek, erdők, mezők és rétek a te színes ruhád.
De te vagy az én templomom és imatermem is, hozzád jövök hálát adni, gyertyát gyújtani, emlékezni. Mert te maradtál az otthonom, családom emlékkönyve, szívcsakrája. És te leszel az én végső nyughelyem is, ahol majd a felhőről nézve csodállak és óvlak.
Óvlak, hogy maradjon földed termő, a füved zöld, a folyód tiszta, hogy te maradj otthona a jóakaratú csörötneki embereknek, örökkön örökké!
Ámen
Válaszok