Hóesés

Hóesés - Írók és Olvasók

Hóesés

Az – az öt évszázad nem jelent semmit, hogyha ebből csak két évszázadot tudsz eltölteni azzal, akit szeretsz. Már három évszázada nem hallom, ahogy a nevemen szólít, nem érzem selymes csókját az ajkamon, a lágy ölelését a bőrömön, ma véget vetek ennek. Nézem a befagyott tó vízét, a stégen állok, itt kezdődött minden. Akkor láttam utoljára, amikor elhurcolták a falusiak, engem pincébe zártak, ahonnan csak hetek múlva tudtam kiszökni. Csendben állok és várom a napfelkeltét, nem akarom nélküle folytatni. Behunyom a szemem, de az égető érzés helyett valami hideg szurkál, esik a hó. Ekkor meghallom őt.
─ Elijah! Hát megtaláltalak!

Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

Kapcsolódó cikkek

Joó László: Elhagyatott fészek

Na jó, most már elég! Végére járok ennek a dolognak. Épp be akartam csapni a kocsi ajtaját, ahonnan mégsem vettem ki a fegyvert, mikor meghallottam, hogy az emeleti ablakból beszédfoszlányok szűrődnek ki. A kocsiajtó csapódását a lábfejem akadályozta meg, ami immár másodjára kap fájdalmas ütést. De legalább a reflexeim rendben vannak! Hallgatózni kezdtem!

Válaszok

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük