A nagy szemfényvesztés avagy a facebook

A nagy szemfényvesztés avagy a facebook - Írók és Olvasók

A nagy szemfényvesztés

A nagy szemfényvesztés leginkább az, amiről azt hisszük, hogy a valóság, ám ezeknek a hátterében rendszerint valami más van. Ez  benne a csalás. Amit látsz, amit látni vélsz, arról meg vagy győződve, hogy az a valóság, vagy legalábbis annak egy része. Mert amit nem látsz, arról nem is tudsz, és mint ilyen semmiképpen nem érzékelhető számodra.

Volt egyszer egy ország, amelynek volt nem is egy kémszervezete, amit persze nem így neveztek, de attól még az volt. Ezek a szervezetek arról ismerhetők fel, hogy a nevük legtöbbször három betűből áll, és a nyilvánosság szinte semmit nem tud róluk. Történt egyszer, hogy egy ilyen hárombetűs cég, elhatározta, hogy az országa lakóiról begyűjti az elérhető legtöbb információt, hogy ha arra szükség lenne, akkor a polgárokról minden adat rendelkezésre álljon. Persze tudták ők, hogy ez egy gigászi feladat, és a munka amit ez igényel, minden eddiginél nehezebb lesz, hiszen a polgárok adatait begyűjteni még ma is lehetetlennek tűnő feladat lenne.

2003 környékén volt egy fiatal és ambiciózus fiatalember, aki az egyetemi tanulmányai mellett, programozói munkákat is elvállalt, egy kis plusz bevétel reményében. Ez a programozó létrehozott egy olyan interneten is elérhető felületet, ami elsősorban az egyetem, és más iskolák által elérhető, és ide meghívta az összes barátját. Ezek a meghívott barátok, szintén meghívtak ebbe a közösségbe másokat, ami így hatványozottan terjedni kezdett.

Rövid időn belül, ez a közösség sok ezer tagot számlált, és egyre több ember akart a tagja lenni. Ezek az emberek, akik tagjai lettek ennek a közösségnek, a közösségi felületeken közzétettek mindent. Szó szerint mindent. Hol jártak, kivel találkoztak, mit csináltak, ezen kívül személyes adatokat, fényképeket, és még sorolhatnám, de inkább nem teszem.

Ekkor történt meg az, hogy a már említett hárombetűs cég, felfigyelt erre a közösségre. Csak ámultak és bámultak, hogy íme itt van az orruk előtt az, amire vágytak. Sőt, annál sokkal jobb. Amire nekik szükségük volt, az egy olyan adatbázis, ami minden emberről minden információt magába foglal, de ami nekik sok munka lett volna. De most csak úgy az ölükbe hullott. Nem is haboztak sokáig, rátették a kezüket, és ettől kezdve ők irányítják a facebook nevű közösségi hálózatot.

Hihetetlen a történet?

Lehet, pedig igaz. A hozzáértés, a tudás, és a technika fejlődése, ezt a hálózatot mára olyan szintre fejlesztették, ami eddig soha nem létezett, és ami a kezdeti lelkesedés mellé állva, megalkotta a teljes megfigyelést célzó hálózatot. Mára ez olyan szintre fejlődött, amit a felhasználók többsége elképzelni sem tud. A laikusok erre azt mondják, hogy összeesküvés elmélet, valójában egy összeesküvés, és nem elmélet. Erről már nagyon sok cikk megjelent írásban, több interjú, és rejtett kamerás felvétel igazolja ennek az állításnak a valódiságát.

Mit érzékel ebből a felhasználó?

Ha leírnám a részleteket, ha kifejteném, hogy mi a valóság, arra a legtöbben azt mondanák, hogy nem hiszik el, hogy hazugság, vagy azt hogy pont ez az összeesküvés elmélet. Éppen ezért csak mint kérdés fogalmazom meg ezeket a jelenségeket, ám a választ neked kell megadnod saját magadnak. Persze ehhez az is szükséges, hogy a realitás talaján állj, és tudj objektíven ránézni a dolgokra.

Az első, és talán a leghétköznapibb észrevétel, a lehallgatás. Erre persze mindenki a fejéhez kap, hogy ez nem lehetséges.
Biztosan volt már az életedben olyan esemény, amikor beszélgettél valakivel, mondjuk a gyógy-matracról, amit szeretnél megvenni, és ezért kikéred mások véleményét. Beszélgettek róla, véleményeket vitattok meg, mialatt többször is elhangzik a kulcsszó: gyógy-matrac. (vagy bármi más, ami éppen aktuális.) Másnap azt veszed észre, hogy a fészbúk oldalad tele van „gyógy-matrac” témájú posztokkal, videókkal, hirdetésekkel. Te meg azt gondolod, hogy ez a véletlen műve. Gondolhatod, de nem az.
Amikor a mobilodra feltelepíted a „fészbúk” alkalmazást, akkor engedélyezne kell, hogy az hozzáférjen a mobilod minden tartalmához: kapcsolatok, képek, mikrofon, kamera, stb. A magánbeszélgetéseket lehallgatják, és ebből a számukra szükséges információk kinyerik, ha akarod, ha nem, és ezt fel is használják, a „te érdekedben”, hogy neked minél jobb legyen.  Ha a kért hozzáféréseket nem engedélyezed, akkor abban a pillanatban vége is a telepítésnek, és nincs fészbúk appod. Ennyire egyszerű a dolog. Ha nem adod meg nekik, ami nekik kell, akkor te nem vagy partner.

Ki dönti el, hogy mit láthatsz, és mit nem? A válasz kézenfekvő, az algoritmusok. Talán nem is tudod, hogy ez mit jelent? Egy olyan programkód, ami a háttérben fut, és ami figyeli a tevékenységedet. Elvileg. Gondoltál már arra, hogy ha a fészbúknak 2.5 milliárd felhasználója van, akkor miért csak azt a néhány embert látod, akivel kapcsolatban vagy? Miért csak a saját országod történéseit látod? Miért látsz olyan dolgokat, amik sosem érdekeltek téged? Az algoritmusok miatt van mindez. Ez így persze elég felületes megfogalmazása a dolognak, de mélyebben belemenni nincs értelme, most csak az a lényeg, hogy megértsd, nem te irányítasz. Észrevetted már, hogy nem minden értesítést kapsz meg? Esetleg napokkal később? Vagy amikor kapsz egy értesítést arról, hogy valaki feltett egy új videót, amire rákattintva egy egészen más dolog fogad? Ezeket sem kell elhinned, elég ha csak elgondolkozol rajta.

Az algoritmusoknak gyakorlatilag mindenre van hatásuk, ami megjelenik előtted. Ami nem jelenik meg, arra is. A szemmel nem látható műveletek még inkább hajmeresztőek, mint ami nyilvánvaló. Képzeld el azt a helyzetet, amikor elmész egy közösségi rendezvényre, mondjuk legyen ez egy könyvbemutató. Készítesz néhány képet is, amit feltöltesz a profilodba, amit mások lájkolnak vagy kommentelnek. Látszólag csak ennyi a történet, de a háttérben van más is.
Az általad feltöltött kép, az algoritmusok által ízekre szedve, további adatokat szolgáltatnak rólad, a rendezvényről, és a többi ott megjelent emberről. A képek alapján név szerint beazonosítható, hogy voltak ott adott időpontban, milyen könyveket állítottak ki, ki mit vett meg, és még számtalan apróságnak tűnő dolog kerül be az adatbázisba, ami rólad készül. Nem csak rólad. Mindenki másról is. Ezeket a képeket összevetve minden részlet bekerül az adatbázisba rólad és másokról. Kivel mentél el, kivel miről beszélgettél, mi tetszik, mi nem, stb. Ne feledd a mobilod még mindig a zsebedben van, és rögzíti a beszélgetéseket is.

A cenzúra

Ezt biztosan nem kell senkinek bemutatni, hisz már mindenki találkozott vele. A képlet nagyon egyszerű, egy általánosan megfogalmazott működési szabályzatról van szó, és ami ebbe nem fér bele, azt a fészbúk egyszerűen letiltja. Egyes esetekben fent marad, ám azt soha senki nem fogja látni, amiből csak annyit érzékelsz, hogy nem érkekel senkit.

Konklúzió

Sajnálom hogy ilyen hosszúra sikerült ez a kis ismertető, de ez szükséges ahhoz hogy megértsd, miért működik úgy a fészbúk, ahogy te is tapasztalod. A könyvekkel, az írással kapcsolatosan sok csoport és oldal működik a fészbúkon, és a saját tapasztalatom az, hogy nem elég sikeres és eredményes ez a működés. Nem azért mert nem jól csináljuk, hanem egyszerűen azért mert a fészbúk dönti el, hogy te mit láss, és mit ne. Hiába vagy tag egy csoportban, hiába van bekapcsolva az értesítés, a „nagytesó” mindig azt helyezi előnybe, ami számára fontos. Legyen ez egy hír, ami félrevezet téged, vagy egy hirdetés, vagy bármi más, ami eltereli a figyelmed arról, ami számodra fontos. A nagy szemfényvesztés az, hogy azt gondolod, hogy használod a fészbúkot, pedig valójában az használ téged.

Ha igazán sikeresen akarod működtetni a dolgokat, akkor azt a fészbúkon kívül kell tenni, mert ugyan ott meg a gugli figyel meg, ám ha a tartalmad felkerül a gugli indexébe, akkor azt a világon bárki és bárhol megtalálja, és hozzá is férhet, amit szinte percre pontosan nyomon követhetsz, amire a fész soha nem ad lehetőséget.

Írók Olvasók

Ez volt az egyik fő oka annak, hogy létrehoztam az Írók Olvasók weboldalt, ami egy közösség, és ami a gugli által indexelve van. Az itt megjelenő tartalom, bárki számára elérhető, ami egy hatalmas előny a fészbúk agyon cenzúrázott tartalmához képest. Remélem sokan lesznek, akik ezt értik és megértik.

 

Szólj hozzá te is, mondd el a véleményed, vagy csak olvasd el, hogy mások mit írtak.

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

  1. Érdekes írás volt, szépen összeszedett. Mondjuk, én megmondom őszintén, hogy nem igazán tapasztalok problémákat a Facebook által nyújtott hirdetésekkel szemben. Meglehet, hogy kevés csoport tagja vagyok, kevés ismerőssel és kevés oldalkedveléssel, ezért sokkal könnyebb mindent megtalálnom, de a hirdetések feldobálása ismerős, mikor pandákról beszélgettem párommal, akkor másnap pandás oldalakat nyomott a képembe és így tovább. Megmondom őszintén, mint egyszerű felhasználó, engem nem zavarnak ezek a dolgok, lehallgatnak? Tegyék, nem teszek semmi olyat, amivel bármiféle hárombetűs céget magamra haragítanék, vagy ha mégis, arról még nincs tudomásom. Tény, hogy manapság a Facebook miatt, sokkal több mindent meglehet tudni mindenkiről, olyat is, amire egyébként nagyon nem voltál kíváncsi, de az emberek, ebben a rohanó világban, már csak így tudnak létezni. Futni kell, posztolni, lájkolni és ha van egy pici idő, akkor kommentelni. Sajnos ebből áll a világ és ez egyre csak rosszabb lesz később, főleg, hogy pár generáció múlva, már csak képeket fognak nézegetni ilyen oldalakon, mert olvasni nem igen fognak tudni az emberek, hisz mindent rövidítünk, ami hosszú szöveg, el se olvassuk és ez egyre csak kevesebb és kevesebb lesz, míg már teljesen feledésbe fog merülni az olvasás. A hirdetések meg, hangalapúak lesznek, mint a Tiktok most, így elkényelmesedünk és akkor már teljesen mindegy lesz, hogy megfigyelnek, kiszűrnek, miket tolnak az arcunkba. Ah, ez hosszú lett, de muszáj volt leírnom a gondolataimat. 😀