Három történet

Három történet

A novellám 3 fejezetből áll, azonban ezek együtt nem értelmesek. Válassz egy kombinációt ezekből, és olvasd el úgy a történetet: I. – II. / II. – III. / III. – I. anélkül hogy a kimaradó fejezetet beleértenéd/elolvasnád. Érdemes lehet a többi kombinációt is elolvasni.

I.

Kinyitottam a szemem. Minden homályos és fehér, szomjas vagyok. Egyáltalán hol vagyok? Kitisztult a látásom; a városi kórházban feküdtem. A nővérnek nem tellett sokba, hogy észrevegyen, rögtön szólt is az orvosnak.
– Mi történt? – kérdeztem bágyadtan.
– Nem emlékszik semmire? – kérdezett vissza a nővér, és az orvossal egymásra néztek.
– Nem, elmondanák mi történt?
– Az erdőben talált magára két turista, eszméletlenül… bordatörés, súlyos zúzódások, csoda, hogy túlélte.
Meredtem magam elé, homályos emlékképek maradtak meg. Egyedül a rémálmaimra emlékszem… Egy hét múlva levelet kaptam. Furcsának tűnt, egy képeslap volt becsomagolva. „Jobbulást” – írta nagy betűkkel. A lap alján kis betűkkel ez állt: „Remélem jól van a család ;)”

II.

Felkeltem, rögtön tudtam mit kell tennem. Elcsesztem az előző alkalmat, a maffia pedig nem szarozik. Talán adnak még egy esélyt, de ahhoz mindenképp le kell szállítanom azt a csomagot. Buszra ültem, és a szokásos szórakozóhelyhez mentem. Fiatal volt még az este, így kértem pár italt, hogy elüssem az időt. Mindig iszok, ha ideges vagyok. Talán túl sok is volt, az egyensúlyérzékem határozottan elveszőben volt. Fél 12-kor a főnök megjelent, és behívott az irodába. A szívem a torkomban dobogott.
– Nagyon jól figyelj, te kis szarházi! Van egy feladatom, amivel helyrehozhatod a múltkorit, világos? – Bólintottam.
– Hegyet fogsz mászni és felviszed a csomagot, semmit nem kell visszahoznod, lerakod a csúcson a faháznál. Rövidesen autóba szálltunk, a főnök még odasúgott valamit az egyik verőlegénynek, mire az bólintott. Rossz előérzetem volt. Amikor közeledtünk az erdő széléhez, odanyújtottak egy italt, azt mondták húzzam le, ez majd segít hegyet mászni. Tudtam, hogy most vagy bedrogoznak, vagy megmérgeznek.. Nem volt választásom, lehúztam. Elszédültem, forgott a világ, mire pislogtam ki is dobtak a kocsiból, és éreztem, ahogy lassan összeesek a szer hatására…

III.

Bolyongtam a sötét erdőben. A szar zseblámpámmal próbáltam kivenni a turistautat a hegytetőre. Cipeltem a nehéz csomagomat. Nagyon hosszú volt az út, lassan emelkedett a hegy, tudtam, nagyon az alján vagyok. Az erdő sötét ábrándjai rémisztettek, de csakis az útra koncentráltam. Útközben a múlton gondolkoztam, és a hibáimon. Egy hang vádolt folyamatosan a fejemben.”Csak fel kell érnem, mehetek haza utána” – ez a gondolat adott erőt. Jobbra néztem, annak ellenére, hogy megfogadtam, csak a megvilágított utat figyelem. Egy figura állt, és nézett rám, hatalmas szarvas agancsai voltak. Egy fa takarásba vette… eltűnt. Meggyorsítottam a lépteimet. Félelem mellett fáradtság lett úrrá rajtam, de már nem volt sok hátra. A hangot már nem a fejemben hallottam, hanem mint egy külső hangot. Magam elé néztem, tudtam ha felnézek, valami nagyon elcseszett dolgot látnék. Nem tudom hogyan, de végül felértem a hegycsúcsra. Leraktam a táskám, és leültem megpihenni, de éreztem, hogy valaki figyel. Hátranéztem de senki. Visszafordultam. Egy hangot hallottam mögöttem, ugyanaz az elcseszett hang volt, amit felfele menet hallgattam. Ismét hátrafordultam, a szarvasember volt, ezúttal égő, vörös szemekkel. Felkeltem és elkezdtem hátrálni. A hegycsúcson voltam, a visszaút a szörnyeteg felé volt.
– Ne menekülj a pokoltól – mondta torz, rekedt hangon. – Még senkinek sem sikerült… – Tovább hátráltam.
– De ne aggódj. Az egész családod ott lesz veled – mosolygott – Lehozom őket, nehogy egyedül légy.
Hátraléptem, de nem vettem észre, hogy a sziklaszirt végére értem…