-
Tasev Norbert: Lenézett Hallgatások Kertje
Ívek zuhogó félhomálya tör még át az alkonyok balkonyán; sodródva lángol néhány elárvult fény-nyaláb, alkonyok kérgei reccsenek a fák ágain – még az egykori szerelmes szíveket is bilincsbe verik a madarak nászénekei. Iramló érintkezések feszülnek egymásnak, mígnem már totális szakításokkal…
-
Tasev Norbert: Észrevétlen Életek Balladája
Csak a valóság exhibicionista már-már egyáltalán nem várt intim megnyilatkozásai; a szemek titkos, Apokrif-párbeszéde, amikor a bennünk bujdosó örök-gyermek kinyitja a zárt lélek-ajtókat, mert kíváncsiságában maga is be akar kicsit kukucskálni – igen! Csupán csak ezek az apró, jelentéktelenségeikben is…
-
Tasev Norbert: TÖRLESZKEDÉSEK TALMI VARIÁCIÓI
Mélyülő sebként mégis gyerekes semmiségekkel vannak telis-tele még hűséges álmaink; valaki egy új családi házat szeretne, amibe – mondjuk a változatosság kedvéért -, már beszerelték a központi fűtést, és van villany is, míg más egy új négykerék meghajtású terepjáró-csodát, ami full…
-
Tasev Norbert: A LÁTÓ VAKOK KORA
Az ember mostan csupán csak lép egyet-egyet előre, igaz háló nélkül csupán egy szál kötélen; kilengő egyensúlyára ritkán ügyel – kiszámított manipulatív mozdulataiban még hallgatja hogyan kattannak agyában a fogaskerekek, a lépések törtető késztetései, akár a tömbösített nyugalom.
Talán álmában kellene gyakorolnia…
-
Tasev Norbert: FÉLIG ELVÁGOTT CÉRNASZÁLAKON LÓGVA
Történetek ócska, semmitmondó párbeszédében még rendre fel-felbukkan egy-egy hivatlan vendég-látogató, mint afféle különc mindenes; kereket oldó szökevénye ő párkapcsolatoknak, szélhámoskodó érzéseknek. Mert mindig vannak kik egyszerre elárulnak, becsapnak, vagy csak éppen magadra hagynak.
A…
-
Tasev Norbert: TRANZIT-ÖSZTÖNÖK AZ ÜRESSÉG FELÉ
A csomópontokba észrevétlen beoltott láthatatlan remegés; egyszerre felszippant láthatatlanul, körbevesz, s nem engedi polipcsápjaival gyanútlanná tett áldozatait. A Világ rendjében az igazság tudható: Senki sem lehet eléggé ártatlan, hiszen – jól tudható -, születéssel kezdődött nem csupán a…
-
Tasev Norbert: KÉPLÉKENY, DÖGKESELYŰ JELEN
Megcsörgeti vaskulcsait e mostani galád, marcona Idő; csikordul hogy aztán később végképp bezáródjon sok hétlakatú ajtó zárja, mert most még a hallgatás tornyába mélyed az is, ki egykor próféta lehetett, vagy kisstílű hírmondó. Egyre többeket tartósnak becézett boldogtalanságba hajt az…
-
Tasev Norbert: Csonka Létra a Bizonytalan Jövőbe
Folyamatosan angyal-járások útjába kavarsz, mintha titkon már magad is sejtenéd, hogy tükrök görbe mélységeiből egy gyerek-arc néz vissza rád, mely mintha sosem öregedne, mégis sokszor aggastyánnak vélnéd. Egyre csonkább létra a bizonytalan jövő is, mert hazudsz önmagadnak mikor azt hiszed még…
-
- Több betöltése