Hírfolyam

Tasev Norbert: LÁTENS HIÁNY-TUDAT

Az ember mióta eszmél, kicsit azóta tud róla: itt mintha egyszerre minden megszűnt, tönkrement, lepusztított lenne, mintha innét már nem lehetne sehova se menni, vagy menekülni, mert a nagy egész Világ totálisan el van rontva. Nincs s nem is lehet immár sziklaszilárdan rendben semmi. Mintha egyre elnehezednének…

Bővebben

Tasev Norbert: FÉREG-LYUKAK, NINIVEI SZÖGEK A SEMMIBE

A Ninive-szagú, sikátoros utcasarkon még egyre inkább dühöngő megszokás. Fonnyadozni látszik a közönyösített közérzet szilvateste; kedélyek kisstílű dühe is egyre észrevétlenebbül már mocorog bár egyelőre csupán méla kussban, mert a nagyváros már önmagában megfertőzött munka-iszony,…

Bővebben

Tasev Norbert: ROSSZULLÉTEK ROZSDÁS FOGASKEREKEI

Múló rosszullétnek indult immár, mindenért megokulni, önhibákon kívül, mikor néma cinkosokként előbb csak összenéznek már nem csupán csak a dolgok, méla tárgyak, de a számító, s gyanakvó tekintetek is a védtelen, kiszolgáltatott ember háta mögött, akit – rendszerint – kellő mértékben magára…

Bővebben

Tasev Norbert: LÁTHATATLAN PECSÉTEK, EMBERI SORS SZERENCSEJÁTÉKOK

Ó, még hány titáninak elkeresztelt, méla Kor, melyben még ott kong az alkotói magány?! Szenzációhajhász, áhítat színvak vakablaka. Mert most még egymásnak feszülget szüntelen a tudott, s határozott emberi igen és nem kölcsönös hazárdjátéka; naponként egyre inkább kiszolgáltatva…

Bővebben

Tasev Norbert: BEVAROTT SZÁJAK, LEFOKOZOTT ÁLMOK

A reggeli, könnyed nyárias szellő, mintha máris megbontaná hóhérunk kötelét; hétköznapokra lépnek a sötét gondok-bajok, lopakodó, beszédes feltételeket terelgetnek immár ide-oda, míg csak harsogó torkukon kifér. Mintha a madárijesztők in önkéntes módon ülnének egymás tövén-hátán karóba…

Bővebben

Tasev Norbert: ROZSDÁS BILINCSEK, SÍRÓ-SZIRMOK

Állok sokszor tetteim, s szavaim kereszttüzében, akár saját kivégzésükre várakozó, megtűrt, belenyugvó elítélt rabok, kiknek már nincs s tán nem is lehet több veszteni valójuk. Arccsontomat könnyező szirmok borítják, melyek visszakunkorodnak félúton, mert akár a rozsdásodó rabbilincsek: csörögnek…

Bővebben

Tasev Norbert: LECSERÉLHETŐ ROMLOTT-SZÍVEK KORA

Hasznavehetetlen, letaglózó nyarak egyszerre csak semmivé lesznek, s akár a léggömb kilyukadnak; fölingerelhető embereket szándékosan jobb elkerülni, még akkor is, ha az ember ezzel a nyílt Gandi konfliktus-mentességet kockáztatja, hiszen mindig ugyanazok csinálják a világra szóló…

Bővebben

Tasev Norbert: HIÁBAVALÓSÁGOK LÁTHATATLAN PÁLYÁIN

A dolgok, emberek, kicsinyes mozzanatok most még mintha szerteszéjjel szaladnának előlem, pedig nem is vonom kérdőre őket, s nem is vallatom; már nem lehet elég pusztán csak a lokalizált odafigyelés, vagy az alkukat-kötő részrehajló odafordulás egy-egy álszent, manipulatív magakelletésnél, mikor…

Bővebben

Tasev Norbert: A ZSIGERILEG LEHETETLEN DOLGOK VISSZHANGJAI

Ellobbanhat a gyengeség tartós levegője, mikor óvatlanul egy infarktus miatt akár beszakadhatnak az erek tétova alagútjai; a nagy sziklányi vérrögök már hiába is hallanák meg a segélykiáltást, melyet a nyughatatlan szív szondáz. Mintha már egyre nehezebbé, terhesültebbé vált…

Bővebben

Tasev Norbert: IDŐK CSÖNDES INFARKTUSA

A szívekben most még tőrként fordulhat meg, akár néma infarktusközeli állapot a végtelennek hitt Idő. A múlandó, földi élet szenvedése majdan úgy is visszatér önmagába; torkában fuldoklóként tör fel minden megmaradt emlék, mert a lélek csupán csak tétován dadogni bír. A tétlen, megbéklyózott türelem nem…

Bővebben

Tasev Norbert: LÁBADOZÓK SZÍNLELT ALVÁSA

A személyiség belső magját rendre mérlegre teszik sztereotípiák, előítéletek; sáfárkodni kénytelen az, aki még őszinte-igazi megismerésről álmodik. Tenyerén hordozza inkább önző, kiszámítható vesztegségeit, melyek ugyanúgy bekövetkeztek volna, ha épp nem vele történnek meg múltja szakadékai között. Talán…

Bővebben