Hírfolyam

Volt egyszer egy kislány… egy naiv, egy makulátlan… egy tiszta szívű… egy ártatlan, jóhiszemű… …volt egyszer valaki, aki elhitette vele, hogy szereti… hogy komolyan, de valóban… hogy örökké tart… … volt…

Ó, Cloudiusz miért hagytad el e házat? Tán nem voltam jó anya? Én ostoba bolond. Azt hittem áldás voltál, angyali. Kit a küszöbön hagytak árván, mosolyogtam báván, míg a sors száját tátván, fintorgott.

Az orvosok nem sok jóval biztatták a lányt. Hetek teltek el, semmi javulás nem mutatkozott. Emily munkahelyén egyszer csak megjelent egy gyönyörű fehér nyuszi. Fogalma sem volt, hogy került az…

– Tudod, Horatius, hogy minek van még hasonlatos színe az égaljához? Ennek a vörösbornak, amit kifejezetten a tiszteletedre hozattam elő pincémből! Kiváló évjárat, az itáliai szőlő legjavából. Igyunk egy kupával!

Huba szeme előtt megjelent a padlásuk képe. Hirtelen megértette gyermekkora legfájóbb tilalmát. A sonka a pénzkeresőé. Hiába volt apja a leghitványabb ember a családban, valamije volt, ami a többieknek…

Sosem gondolta volna, hogy ennyire fogja élvezni a küzdelmet egy másik közelharcossal, egy csapatként. Sőt… Egyáltalán nem számított arra sem, hogy a harc valaha bármilyen jó érzéssel fogja őt eltölteni.…

Kell a kikapcsolódás, a feltöltődés. Virágzik a turizmus, kinyílt a világ. Minden elérhető, nincs már túl sok akadály. Na jó, esetleg anyagi vonzata lehet meghatározó, vagy persze, szabadidő is kelletik…

Nagy éhínség pusztított Görögországban, a háború, járványok miatt a megtermelt vetemények nagy része elpusztult, az ország lakói az Istenek templomaihoz, oltáraihoz mentek áldozatokkal jó szerencsét…

De ez a példány aranyos volt, kis szív alakú szárnya, apró termete, és ahogy csak úgy lapult ott a falon nem tette ellenszenvessé. Boldizsár oldalra fordított fejjel szemlélte.
–Mit akarsz itt ? Mi a francra…

Nellike felállt, lesimította nővérruháját, feltette a szemüvegét és kitipegett a betegek közé. Újabb 12 órára munkába állt, maga sem tudta már hányadik éve. Réges-rég túl a negyvenen.

Nyolc évesen írtam az első történetem. Egyszerűen csak megszületett a fejemben egy történet és a kényszer, hogy leírjam. Nos, azóta sok más történetet is le „kellett” írnom. Azt szoktam mondani, hogy nem én…

Együtt öregedtek meg, egyszerre voltak fiatalok, szépek üdék és frissek. Kacérok, és fessek. Aztán egyszerre, egy időben múlt el a hamvasság, kerekedett meg a csípő, nőtt meg a pocak, ráncosodott meg a bőr,…

Megismertek, lebuktam. Ma valahogy feltűnően sokan szólítanak meg, érthetetlen. Odapillantok, ki ez az újabb bátor vállalkozó. Uramisten, jól látok ? Gábor az! Gimnáziumi nagy szerelmem, ezer éve nem láttam,…

Eleredt az eső, a jéghideg vízcseppek szúrósan csapkodták David arcát. Esőkabátba bújt, fejére húzta a kapucnit, de a viharos erejű szél tépte szaggatta marcangolta. David jobbnak látta, ha fedezékbe…