LG R2 – WR

LG R2 – WR
Történt egy szép (vagy annyira nem is szép) napon, hogy egy közép európai kis országban, egy átlagos magyar háztartásban, egy magát addig jól megbecsülő hűséges “családtag“ végelgyengülésben elhalálozott. Nem volt szép halála. Működés közben lehelte ki lelkét, köhögött, csuklott, vadult ugrabugrált.
Mindent elkövetett hogy életben maradjon, de koordinációját vesztette, orrán száján dőlt a víz, elképesztő hangokat hallatott.
Kijelzőjén kétségbeesett villogással jelezte hogy teljes a káosz, fogalma sincs mi történt, elvesztette az uralmat.
Mayday mayday!
Nem volt mit tenni, orvost hívtak hozzá, aki kimondta a végszót : menthetetlen. Gazdái megsiratták, hiszen 15 éve szolgálta a családot, és ez mai viszonylatban nézve hatalmas teljesítmény. Kísérte “szeretteit“, költözött ide oda, és csak tette a dolgát rendületlenül. Hát ennyi volt.
– Miben segíthetek? – A bolti eladó arcán fáradtság és végtelen kimerültség tükröződött. Késő délután lévén, gyanítom a munkaideje vége felé járhatott, elege volt már mindenkiből. Én megértem.
– Mosógépet szeretnék. Elöltöltőset – habogom, mert valamiért elfog a bűntudat.
Arcán halványan átsuhan a lehangoltság,de lehet, hogy csak képzelem. Ez az arckifejezés oly gyakori manapság, hogy szinte mindenkinek egyforma tekintetet kölcsönöz.
…nem bántam volna ha inkább egy kávéfőzőt szeretett volna kedves hölgyem, vagy egy hajvasalót. Glamour napok vannak, lenne rá akció is, és abból jóval kisebb a választék, hamarabb végezhetnénk…mosógépet.. este hétkor? …
– Oké, jöjjön, mutatom – válaszol lemondóan, és a fenti gondolatok mintha képregény buborékban a feje fölött követnék a lépéseit.
Indulok utána, és látom, hogy mi vár rám.
Közvetlenül a hűtőgépek előtt, és a körülbelül ötvenhárom darab “d” kezdőbetűs álló porszívó után ( vezeték nélküli, akkumulátoros, futurisztikus kinézet, Torque és a Laser Slim Fluffy fej, lézerfényt vetítő funkció, lcd kijelző, potom 250 ezer, minden igény kielégítve ) két sorban szorosan egymás mellett sorakoznak ők, a szebbnél szebb mosógépek. Ismert és számomra kevésbé ismert és egyáltalán nem ismert márkák, méretek, változatok.
Nem vágyom választani, bevallom őszintén, eláraszt a bőség zavara. Én annyira meg voltam elégedve a régi gépemmel, ismertem minden nyekkenését, minden programját kívülről, mikor melyiket alkalmazzam.
Semmi digitális, semmi érintőképernyő, semmi mesterséges intelligencia. Csak néhány gomb, néhány kattintás, és már megy is. 90 perc, néha egy egy hosszú program, vagy egy hipp hopp 60 perces, 1200 fordulat per perc, 40 fok, minden oké, egy gyereknek is megy. És lőn, a ruhák tiszták voltak az elmúlt 15 évben is ahogy kell.
Nem volt gőzölés, vagy AI alapú vezérlés, amely majd helyettem eldönti (fogalmam sincs amúgy hogyan, de nem voltam soha egy technikai zseni), hogy milyen a bepakolt ruha színe, súlya, anyaga.
Lehet, hogy rám is fog ordítani, ha egy kósza fekete zokni tévedésből a fehér ruhák közé keveredik , és ha netán túllépem a súlykorlátot, isten bizony kidobja majd a felesleget. Jól elleszünk.
– …és ez a márka napjainkban a nemzetközi piacon egyre népszerűbb, a tengerentúlon nagyon közkedvelt, – hirtelen felocsúdok,hogy már megy a bolti eladó általi promóciós show műsor.
– Magas teljesítmény,alacsony energiafelhasználás, 1400 fordulat per perc, töltet kapacitás 10,5 kiló. Auto Wash funkció, Smart Connect Life alkalmazás, gőzfunkció, mely eltávolítja az Escherichia coli… bla bla …
– Köszönöm, köszönöm! Egy pillanat – szakítom félbe a termékbemutatót, – maradjunk először is az alap modelleknél, és induljunk a külső paraméterektől, mert ahogy elnézem, amit tetszik épp magyarázni és nagyon ajánlani ( mindösszesen 210 ezer forintért netto, máris elvihetem. Plusz egy túlfeszültség tápkábel, és ha jót akarok magamnak, minimum 5 év garancia meghosszabbítás. Semmiség csak 15 ezer forint, és a kiszállításról még nem is beszéltünk ) az normál méret, és nekem a keskeny változat kellene. Ja, és lenne némi ár limit is, amin belül szeretnék maradni, úgy hogy szűkül a kör.
“Segíthetek?Miklós Let’s Go“ – egyem a szívét, – lehet vagy huszonöt éves a fiatalember, megáll egy kicsit, nagyot sóhajt és újradimenzionálja a rólam alkotott képet. Érzi már, hogy minden marketinges fogás, amit megtanult, és kiépített magában , és amit minden céges meeting–en, minden szakmai továbbképzésen belesúlykolnak, az porba hull, mert ez a VÁSÁRLÓ nem követi a tematikát. Ugyan a fogyasztói társadalom tagja, mi lehetne más, de mégiscsak egy őskövület, valami letűnt régi korból itt maradt dinoszaurusz, és nehezen veszi a XXI. századi kereskedelmi innovációkat, annak módszereivel pedig nehezen barátkozik meg.
Szóval nézzük a méreteket, közösen keresünk egy 47 centis jószágot, egy általam is ismert márkát (bár különben is ezt a márkát felvásárolta az a márka, és ez már nem is az ami, csak az van ráírva..őőő, hát ne őrüljek meg?), mert még bizalmatlan vagyok a számomra új hangzású, eddig ismeretlen márkákkal szemben, bármennyire is imádják a tengerentúlon! Tehát megvan a kiválasztott.
… huh.. mindenki boldog..
– Kiszállítás?
– Természetesen! És a régi elszállítása.
– Rendben! Emelet van?
– Nincs!
– Lépcső van?
– Igen!
– Hány lépcsőfok?
– Talán négy?
– Akkor az emelet!
– Tényleg?
– Tényleg! Lakcím?
– Petőfi S. utca 21.
– Hányadik emelet?
– Földszint!
– De azt mondta van lépcső!
– Igen, mit ad isten nem az utcáról kell belépni közvetlenül a lakásba!
– Oké! – Ezt is tisztáztuk.
– Beszerelést kér?
– Isten őrizz! –
“Segíthetek? Miklós Let’s go!“ rosszallóan rám emeli a tekintetét, de nem szól.
Én csak mosolygok, talán kicsit cinikusan.
– Kiszállítás 2–7 nap!
Értettem. Várom.
—––––––––––––
– Küldeményt hoztunk! – nyomják a csomagszállítók a kapucsengőt.
Megérkezett újdonsült kollégám: LG – F2 WR (R2–D2 távoli rokona biztosan). Beengedem a “ fiúkat “ .
Két megtermett, szép szál legény, a kiszállító cég alkalmazottai becipelik a masinát az előszobába, és ott ledöccentik, úgy ahogy van, karton dobozostul. Nagyot puffan, ahogy a szőnyegen földet ér. Aztán kezüket nadrágjukba porolva, úgy látom, távozni készülnek.
Ajaj, most mi lesz, hogyan tovább? Az ugye nyilvánvaló lenne, hogy nem az előszobában fogom használni a mosógépet.
– El kellene vinni a régit is, ugye tudják? – kérdezem óvatosan, bár ezt egyértelműen jeleztem a vásárláskor az üzletben.
– Most már tudjuk! – érkezik a válasz, és már tudom, hogy nem loptam be magam a szívükbe.
Kiviszik a régi gépemet a lépcsőházba, még egy utolsó pillantást vetek rá, de nem tudok tovább vele foglalkozni, mert LG–F2 WR még mindig ott “toporog az előszobában, nagykabátban” .
Bizonytalan kérdések merülnek fel bennem, meg kellene szólalnom, ugyanis én újsütetű kisbarátomat, melyet e két izomkolosszus fiatalember is meglehetősen szuszogva hozott be a lakásba, nem fogom tudni egyedül a fürdőszobába végleges helyére pozicionálni.
– Lennének kedvesek a helyére tenni a gépet? – mondom felbátorodva, eszembe jut, hogy én ezért a kiszállításért mégiscsak fizettem, nem is keveset.
Igaz, semmilyen írásbeli (sem szóbeli) megállapodás nem született arról, hogy meddig kötelesek bevinni a megrendelést a szállítók, (küszöbig? lakásajtón belül? előszoba?) mégiscsak úgy gondoltam, merész leszek, és elvárom, hogy a rendeltetés szerinti helyére kerüljön a készülék. Embereim visszalépnek a lakásba, és az idősebbik rám emeli morózus tekintetét.
– Személyi igazolványt kérek! – morrant rám, és kicsit meglepődöm. Most igazoltat? Még ilyet! – Először vegye át a terméket!
Igenis! Átveszem, aláírom digitálisan.
Mindezek után állunk még ott egy pillanatig, dilemmák közt, nagyon mennének már.
– Lennének szívesek kibontani, és a helyére tenni? Itt az előszobában nem maradhat. Ugye megértik, hogy én egyedül nem tudom bevinni a fürdőbe – szerintem feleslegesen magyarázkodom, de mégis szükségét éreztem, hogy megtegyem.
– Jó, adjon egy kést! – szólal meg a morcos tekintetű.
Na, kérem, nekem befellegzett! Kellett itt erőltetni a dolgokat, inkább cibáltam volna be Mosó Masa Mariska nénit egyedül, ahova akarom, gondom a bajom. Viccet félretéve, adtam egy kést.
LG – F2 WR–t megszabadították a kartondoboztól, hungarocelljeitől, és a két fiatalember begördítette a fürdőszoba… közepére, közvetlenül a fürdőkád mellé.
Aztán most már legyen elég, szavam sem lehet, bent van a fürdőszobában.
Valóban hagyhattam is volna, ott már magam is elboldogulok, de most már nem tettem. Elkapott a harci hév, és elvi kérdéssé formálódott.
– No de uraim, kérem! Ne vegyék kekeckedésnek (pedig biztos annak vették), nagy kérés lenne, ha oda tennék, ahol a fali kiállások vannak?
Tudom, túllőttem a célon. A kés legalább már nálam volt. Szuszakolás, nyikorgás, csikorgás.
– Így már jó? – hallom a dörgedelmes választ. A pokolba kívánnak.
A mosógép ugyan már a falnál volt, igaz ami igaz, de ajtajával fal felé fordulva, befelé. Úgy döntöttem, hallgatok.
– Jó lesz, köszönöm!
Szinte hallottam a gondolataikat.
Hát, itt tartunk most.
Aranyom, ott áll a fürdőben, falnak fordulva, mint egy durcás kisgyerek aki rossz fát tett a tűzre és megbüntették. Várja, hogy munkába állhasson rendeltetésének megfelelően.
Így is lesz, mihelyst valaki becsatlakoztatja a vízvezeték rendszerbe. A fali kiállásokat és a mosógép csöveit elnézve ehhez majd kisgép szerelő szakember kell.
De ez már egy másik történet!
Válaszok