Hóesés

Hóesés

Az – az öt évszázad nem jelent semmit, hogyha ebből csak két évszázadot tudsz eltölteni azzal, akit szeretsz. Már három évszázada nem hallom, ahogy a nevemen szólít, nem érzem selymes csókját az ajkamon, a lágy ölelését a bőrömön, ma véget vetek ennek. Nézem a befagyott tó vízét, a stégen állok, itt kezdődött minden. Akkor láttam utoljára, amikor elhurcolták a falusiak, engem pincébe zártak, ahonnan csak hetek múlva tudtam kiszökni. Csendben állok és várom a napfelkeltét, nem akarom nélküle folytatni. Behunyom a szemem, de az égető érzés helyett valami hideg szurkál, esik a hó. Ekkor meghallom őt.
─ Elijah! Hát megtaláltalak!