Manipulálható egérlyukak

Manipulálható egérlyukak

Egyre inkább sántító, vagy acsarkodó, mihaszna perpatvar, szószártyár prédikáció ködösíti be a már egyébként is régóta agymosott gondolatok velejét. Mert szinte mindenki tudja már, vagy legalább is sejtheti, hogy a sakklépéseket azért – biztos, ami biztos -, nem árthat egy felsőbb hatalmasággal egyeztetni, meg ne nyomják észrevétlen azt a bizonyos kikészített, jelképes piros gombot, mely óriási gombafelhőt szabadíthat reánk.

Öltögetik – ha kell, ha nem -, hazugságok végtelenített, illúziós lepedőjét, mintha már az emberi lélek is inkább járulékos veszteség, vagy árucikké süllyesztette volna derékba-tört önmagát; akad még bőven, aki gyümölcsízekben tán még a gyomírtót is nyugodt szívvel elkeverné, hiszen ez szolgálja hitvány-alávaló érdekeit. Mintha szokniuk ellene azt, hogy odabent a sejtekben mindenki önmagára haragudjék s nem csupán a Világra, mely elátkozott egy hellyé változott.

Mert minden mélység, zuhanás egyúttal önmagába záródó egérlyuk is egyben, ahonnét spirális labirintus-körökben sem lehetséges biztosított kiút, hiszen szándékosan elvették a bilincs-nyitogató, megváltó kulcsait a Létnek is. Inkább mindenki tudatosan elfészkelődik a tunya közöny, és a feledjék kerítése mögött, ahol a csöndet is belepte rég a szenny. Az átmeneti mozdulatlanság is, mint valami néma árulás beférkőzik észrevétlen a nyálkás bőr pórusaiba.