Interjú egy íróval: Tom Brown
Az írónk neve: Tom Brown
Tom Brown vagyok. Az írás közvetlenül az olvasás szeretete miatt lett a rajongásom tárgya. Amiióta a betűket megismertem, szeretek olvasni, mert ez egy olyan élmény, ami szó szerint megnyit egy másik világot számomra. Az írás csak két éve kezdődött, de már most tudom, hogy sokáig fog tartani, hisz van nagyjából nyolc olyan sztorim, amit le fogok írni.
Mi áll az írói álneved hátterében? Mondanál erről nekünk valamit?
A név pusztán technikai szempont alapján lett kiválasztva. Tudtam már az elején hogy szükségem lesz egy saját weboldalra, és az ehhez szükséges névnek szabadnak kell lennie, amikor kiválasztom. Nagyon sok név volt ennek az előzménye, mert szinte minden jól hangzó, vagy nekem tetsző név már nem volt elérhető. A Tom Brown is kicsit necces, de legalább rövid, könnyen megjegyezhető, és a nemzetközi színtéren is érthető. Ezek voltak a fő szempontok.
Milyen műfajú könyveket írsz?
Nálam nem a műfaj behatárolása a cél egy történet megírásánál, hanem maga a történet. Ha az épp nagyon durvára sikerül, akkor horror, ha kis szürke idegenek is szerepelnek benne, akkor sci-fi. Amúgy inkább a Sci-fi a horror, és a thriller az ami közel áll hozzám. Romantikus könyveket azt hiszem nem fogok írni.
Mi volt az a fordulópont az életedben, ami az írás felé terelte az életed?
A világ jelenlegi helyzete. Kicsit mélyebben beleástam magam ebbe a témába, és észrevettem olyan dolgokat, aminek nem lenne szabad léteznie. Ezek legtöbbször hétköznapinak látszó események, amiknek a hátterében van még valami… Ezt nevezik összeesküvés elméletnek, ám van erre egy jobb kifejezés is: Összefüggés elmélet. Amikor észreveszed hogy a dolgok valahol a háttérben összeérnek, és ebben meglátod az összefüggést, akkor önkénytelenül is beindul a gondolatfüzér, és máris kész egy regény alapgondolata, amit csak le kell írni.
Mikor jelent meg az első könyved? Mi a címe? Mondj el róla pár gondolatot!
Idén tavasszal jelent meg. Mindened elveszíted. Ez úgy kezdődött, hogy épp egy regényt írtam, amikor elakadtam benne. Sehogy sem tudtam rátalálni az elveszett fonalra, ezért szabadon engedtem a fantáziámat, hátha jön valami ihlet. És akkor megjelent egy történet vázlata a gondolataimban. Csak egy vázlat, de megtetszett, és mivel „elakadás” alatt voltam, elkezdtem írni. Nem volt sem vázlat, sem terv, csak az alapja a cselekménynek. Amikor hozzákezdtem az íráshoz, azt vettem észre, hogy nem kell rajta gondolkodni, nem kell megtervezni a következő fejezetet, mert csak jött, és én meg csak írtam. Nagyjából két hónap alatt el is készült.
Mi teszi számodra az írást örömtelivé?
Maga az írás. Imádom, és most már nem is tudnék meglenni az írás nélkül. Olyan ez nálam mint az olvasás, csak fordított irányban. Persze az is öröm, ha visszajelzést kapok róla, akár jó, akár negatív vonatkozásban. Ha tetszik az olvasónak, az örömet okoz, ám ha kritikával illetik, akkor azt felhasználom a jövőben hogy még jobb legyek.
Mennyire merítesz a valóságból?
Nem igazán. Persze az is lehet, hogy amit megírok, az már valahol, valamikor megtörtént, vagy meg fog történni. A fantázia sokszor elég.
Mennyire kötődsz a szereplőidhez? Van, aki különösen közel áll a szívedhez?
Semennyire. A szereplők, a történet részei, mondhatni hogy alkatrészek. Nincs életük, nincs saját identitásuk, csak leírt betűk tanúsítják a létezésüket.
Mi lesz a következő könyved? Megtudhatunk róla valamit?
A következő… Nem tudom még, hisz most épp három olyan sztori van, amit meg akarok írni, de sajnos egyszerre nem megy. Azt hiszem, hogy a maron játszódó történetet fogom előbb megírni. Ez a jövőben játszódik, (csak néhány évtized) aminek a lényege, hogy egy telepes kolónia él már ott, akik előkészítették a felszínt, a további munkálatokra. egy olyan bázis készül, ami alkalmas lehet arra, hogy a bolygó körüli pályára építhessenek egy üzemet, ahol olyan űrhajókat fognak építeni, ami alkalmas lehet arra, hogy nagyobb számú embert eljuttassanak a naprendszeren kívülre is. Ezen belül lesz még több olyan momentum, ami az izgalmakat fokozza, és ami miatt érdemes lesz elolvasni.
Mennyire fontos neked, hogy a történet vége happy end legyen?
Nem fontos. Ha a cselekmény önmagában izgalmas, érdekfeszítő, ami olvastatja magát, akkor lehet akár dráma is a végén, bár a happy end magasan népszerűbb az olvasók körében.
Írói válság esetén milyen módszereket alkalmazol, hogy megjöjjön az ihlet?
Ha elakadok, akkor egyszerűen félreteszem, és nyitok egy újat. Menet közben mindig visszarétnek a gondolataim az előző témára, és ha van használható gondolat, ami előre vinné a dolgot, akkor az leírom, és alkalomadtán, ott folytatom.
Milyen tapasztalataid vannak a könyvkiadással kapcsolatban?
Óvatos voltam ezen a téren, hisz mielőtt még odáig jutottam volna, alaposan körbejártam a témát, és amit találtam, amit tapasztaltam, az megrémített, Mostanra még inkább kiéleződött a helyzet. Nem tetszett amit láttam, ezért úgy döntöttem, hogy ezt is a saját kezembe veszem, hisz minden tudásom megvan ahhoz, ami a könyvkiadáshoz szükséges. Kiadtam a saját könyvemet, a saját kiadómmal, és így gyakorlatilag nulla költséggel megjelent az e-könyvem. Már van saját kiadóm, csak egy nyomdát kellene beszerezni.
Milyen a kapcsolatod az olvasóiddal?
Mivel még nem sok olvasóm van, ehhez mérten a kapcsolat is mérsékelt.
Mit üzensz az írótársaidnak és az olvasóknak?
Az írókhoz az üzenetem? Ne add fel.
Az olvasókhoz egy kicsit összetettebb, de legalább annyira fontos. Ha megveszel egy nyomtatott könyvet, akkor azzal leginkább a kiadót, a könyvesboltot és a nyomdát támogatod, az író szinte csak aprópénzt kap meg ebből. Olvass e-könyvet, mert ezzel nagyságrendekkel több jut az írónak, így még több és még jobb könyvet kaphatsz cserébe.
Köszönöm a lehetőséget 🙂