Tompa fényű napok

Tompa fényű napok - Írók és Olvasók

Borbíró Klára: Tompa fényű napok

Zsófi elégedetten nézett végig magán. A kedvenc sporttrikóját és egy testhez simuló nadrágot hozott magával az unalmas tornapóló-rövidnadrág szett helyett. A trikó alól hivalkodóan kandikált ki a sportmelltartó lila pántja. Nem a fiúknak akart tetszeni, a lányok kedélyét szerette volna borzolni. Az év második felére nyúlttá mosott kínai pólók között üde színfolt lesz a legújabb divat szerint készült összeállítása.
Mert ő megteheti. Mert náluk elcsúszhatnak a mosással.
Mert az ő anyja halott.
Gyűlölet fogta el mindenki iránt, akinek élnek a szülei, de ahogy jött, úgy párolgott el az érzés. Zsófi keze ökölbe szorult, aztán elernyedt.
‒ Te ebben leszel? ‒ kérdezte rosszallóan Fanni.
Zsófi széttárta a karját.
‒ Vizes maradt a tesi cuccom.
‒ Zsófinak nincs tesi pólója ‒ közölte a tornatanárral egy túlbuzgó diák, amikor óra elején felsorakoztak.
‒ Gondolod, hogy én nem látom? ‒ A tanár hangja a dallamossága ellenére is helyreutasítóan zengett. A férfi Zsófihoz fordult. ‒ Hol a tornafelszerelésed?
‒ Nem száradt meg reggelre.
‒ Igyekezzetek legközelebb időben kimosni! Örülök, hogy hoztál helyette másikat.
‒ Igen. ‒ Zsófi megeresztett egy halvány mosolyt, aztán amikor a tanár nem figyelt rá, na-ugye fintort küldött Fanni felé, aki válaszul az égre emelte a tekintetét, majd a páros gyakorlat alkalmával tüntetőleg másvalakit választott partnerül.
‒ Leszek a párod ‒ toppant mellé Béci.
‒ Okés ‒ egyezett bele egykedvűen Zsófi, pedig titkon attól félt, hogy pár nélkül marad. Összeszűkült szemmel nézett Fannira, Fanni jeges pillantást küldött válaszul.
‒ Mi van, öri hari? ‒ idétlenkedett Béci.
‒ Korlátolt liba.
‒ Jó a trikód. Merész húzás volt. Mást keresztben lenyelt volna. De holnapra muszáj lesz megszáradnia a pólódnak.
‒ Tudom.
‒ Tegnap megnéztük a kicsik edzését. ‒ Az élménybeszámoló alatt Béci kivette a mellette elsétáló fiú kezéből a medicinlabdát, aki emiatt kénytelen volt másikat hozni magának. Magas ívű labdát dobott Zsófinak. ‒ Egész tűrhetően focizik az öcséd.
‒ Az a törpe? ‒ Az utolsó szótaggal együtt engedte útjára a labdát is.
‒ Valamelyik barom belebikázott a gyomrába, Csongor meg, ahelyett, hogy sírva rohant volna az edzőhöz, levette a labdát, és hatalmas gólt rúgott abból a helyzetből.
‒ Kemény kölyök, az tuti.
A medicinlabda megpihent Bécinél, aki most újra mozgásba hozta. Mindketten elhallgattak, amíg egymásnak passzoltak. Béci végre összeszedte a bátorságát, és megkérdezte, amit reggel óta akart.
‒ Mit csinálsz délután?

Szólj hozzá te is, mondd el a véleményed, vagy csak olvasd el, hogy mások mit írtak.

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük