Szeretet

Szeretet

Félhomály uralkodott, csak a karácsonyi díszek világítottak a szobában.
─ Szia mama! Hogy vagy? ─ nyújtottam puszira az arcom, ami soha nem volt szokás közöttünk, de a dolgok megváltoztak.
─ Ma Terivel a mozihoz buszoztunk. ─ mesélte csillogó szemekkel. A nővérke, aki épp akkor hozta be az uzsonnát rámosolygott.
─ Mit látattok? ─ mentem bele a játékba, letéve az ölébe a karácsonyi ajándékokat.
─ Már itt tartok… ─ mutatta fel a Túlvilági barátság című könyvet, majd kinyitotta a könyvjelzőnél.
─ Ki írta a könyvet mama? ─ fogtam meg a kezét.
─ Hát te Nikikém. ─ felelte büszkén az utolsó karácsonyunkon.