Meglepetés

Meglepetés

Idegesen kapkodtam a lábaimat a focipálya felé. Kíméletlenül hideg volt, a fagy az arcomba vágott. A barátaink már ott voltak, elbújva, én voltam a meglepetés. Nem lehettem sokat a hidegben, ezért sietnem kellett. Márk semmit sem sejtett, bár furcsállotta, hogy a pályára hívtam. Megkértem, hogy legyen abban a mezben, amiben megismerkedtünk, persze kabát alatt. Ott várt rám a pálya közepén az éjszakai reflektorfények alatt.
─ Tudod, van egy lány, aki éjszakákon át történeteken agyal. Fejezetekben szeretné megörökíteni az örökkét. Az a lány, most úgy döntött, a valóságban is kipróbálja azt, amit leírt. Márk kérdőn nézett rám. Letérdeltem a hóba, felé nyújtottam egy kis dobozt és egy papírt.
─ Elvennél egy ilyen lányt, mint amilyen én vagyok? ─ szívdobogva vártam a válaszát, ahogy a kezem után nyúlt és elvette a dobozkát. Elmosolyodott a nemesacél gyűrűk láttán.
─ Tudod, van egy srác, aki a világ egyik legfurább nőjével akadt össze. Az élete első gólját, neki lőtte. A bulis estéken azt ecseteli, hogy egy nap a barátnője híres írónő lesz. Az a srác szeretne lenni a lány happy end – e. ─ húzta fel a gyűrűt az ujjára Márk, majd a kezemért nyúlt és felhúzta rá a párját. Amikor elolvasta a kezébe kapott levelet felüvöltött, lekapta a kabátot és szaladni kezdett át a pályán, sírva néztem utána. A barátaink előtörtek a semmiből, nagy visongás és örömkönnyek kezdődtek. A papíron a legújabb leletem szerepelt, amit ma kaptam a kórházban.
Önt gyógyultnak nyilvánítjuk.

Márk kitört a baráti gyűrűből, a levegőbe kapott én pedig vadul kapaszkodtam belé, most már nem kellett őt elengednem. Igazából, csak most kezdődik a történetünk.