Bús Anna: Demetria hite

Nagy éhínség pusztított Görögországban, a
háború, járványok miatt a megtermelt vetemények
nagy része elpusztult, az ország lakói az Istenek
templomaihoz, oltáraihoz mentek áldozatokkal jó
szerencsét kérni ezekben a nehéz időkben. Anyám
is így tett, amikor kiderült, hogy gyermeket hord a
szíve alatt Déméter szentélyénél a
következőképpen szólt:

– Déméter, a földművelés és termékenység
istennője, ki annyi jót cselekedett velünk
megtanítottad a termelés, vetés tudományát,
felvirágoztattad az egész világot. Nagy tisztelettel
lányomat ezekben a nehéz időkben neked
ajánlom, tiszteletedül.

Demetriának nevezem el. Születésem után nem
sokkal anyám meghalt és apámmal, Timonnal
ketten maradtunk.

Apám földművesként dolgozott, de a termény
rossz minőségű volt. Alig maradt élelmünk, ezért
Déméter Istennőhöz fordultam segítségért, ahogy
oly sokszor anyám is tette. Hitem az istenekben
töretlen volt, anyám halála után úgy éreztem
muszáj valamibe kapaszkodnom, hinnem, hogy
egy felsőbb erő felel értünk, vigyáz ránk.
Reménytelen, tanácstalan helyzetünkben történt,
hogy egyszer csak házunk előtt megjelent egy
kosár ennivaló tele húsokkal, gyümölcsökkel.

Hiába próbáltuk megtalálni a jótevőnket,
megmentőnket nem akadtunk a nyomára.

Rettenetes vihar tombolt, a járvány egyre jobban
megtizedelte a lakosságot. Ebben az időben
történt, hogy Hádész elrabolta Déméter Istennő
lányát, Perszephonét. Egyesek a vihart, Déméter
haragjának tulajdonították, amit Zeusz
közbenjárásával ért el, hogy visszakaphassa
lányát, a rossz minőségű termény pedig a
haragjának másik jele volt. Az egyre több halált
Hádésznak,az alvilág urának tulajdonították, így
jelezvén
Déméternek, hogy nem szándékozik visszaadni
lányát. Eközben folyamatosan kaptunk a
csomagokat, de a küldő kiléte homályban maradt.
Majd hirtelen elállt a vihar, lecsökkent a halálozás.
Hogy ez Déméter és Hádész viszonyának
rendezése vagy a természet csodája volt nem
tudom. Mindenesetre megnyugodtunk az emberek
készséggel áldoztak, dicsérték Isteneiket.

Egyre többször jártam áldozni Deméter
Istennőnek. Mivel anyám is hitt isteni eréjében én
is hozzá jártam. Itt találtam meg a nyugalmat,
biztonságot és a szerelmet is. Libornak hívták
vidékről érkezett. Elvarázsolt, ahogy arról beszélt
honnan jött. Én csak Görögországot ismertem így
lenyűgöztek a távoli vidéki élet történései.
Egymásra találtunk, érzéseik kölcsönösek voltak.

Ezután együtt termeltük veteményeinket, melyen
később a gyerekeink is játszottak.