Erdős Sándor – A kolostor

A kolostor

Belső-Ázsia 4900 méterrel a tengerszint felett.
Jarlung Campo szurdok.

Harmadik hete küzdök a felszerelésem súlyával a Himalája ritka levegőjében. Lassan kiérek a szurdok félelmetes szorításából, ahol a hideg légáramlatok szinte a csontomig hatolnak. Hosszú, fáradságos út áll mögöttem, de a célom már közel van.

Korunkban kevés szó esik, az is csak érintőlegesen, a lélek hatalmáról, erejéről. Egy élő legenda nyomait kutatva jutottam el a Himalája e távoli szegletébe. Híre ment, hogy él egy kivételes képességekkel megáldott szent ember Tibetben egy eldugott kolostor falain belül. Utam során szinte mindenhol belebotlottam a róla szóló hihetetlen történetekbe. Indiában meséket szőttek emberfeletti képességeiről. Állítólag a távoli hazájából magával hozott tapasztalatokat kamatoztatva a testi funkcióit minimalizálni tudja a hit erejével. Mesék szólnak arról, hogy mindenfajta élelem híján is heteket képes átvészelni a nélkül hogy látható károsodásokat szenvedne. A hideg éjszakákat is kibírja a szabadban kehülés nélkül. Belacs rinpocse egy élő legenda a világ ezen szegletében. Azon elhatározásomat, hogy felkeresem tettek követték és elindultam, hogy megtudjam ki ő és honnan bukkant fel, valamint mi a titka a rendkívüli képességeinek.

A szurdokból kiérve egy hegyorom tetején meg is pillantottam a Hulla-la kolostort, mely felhők fátylába burkolódzva igazán pompás látványt nyújtott. Imamalmokat forgatott a szél és távoli mormolás hallatszott, ahogy a papok az imáikat kántálták. Közel egy óra caplatás után már a kolostor udvarán álltam. Egy kisebb procedúrának is beillő üdvözlés után a szent ember elé vezettek. Belacs rinpocse egy kőemelvényen ült szinte meztelenül és a távolba révedt a tekintete. Kőrösi Csoma Sándor könyvével a kezemben meghajolva léptem a rinpocse elé.

– Namaste – köszöntöttem a szent embert és Kőrösi Tibeti-Magyar szótárát lapozgatva kérdeztem meg tőle tört tibeti nyelven:

– Szent rinpocse, kérlek áruld el titkodat. Ki vagy és honnan érkeztél, honnan ez a szent tudás?

A rinpocse tekintete visszatért a távolból, rám vetette és válaszra is méltatott.

– Kovács Béla vagyok Budapest III. kerületében születtem anyám jóvoltából.

Ezután belehúzott a keze ügyében tartott pálinkásüvegbe és tekintete ismét a távolba révedt.

 

Kattints a csillagokra a poszt értékeléséhez!
[Összesen: 0 Átlag: 0]

Kapcsolódó cikkek

Balogh Kriszta – Mesél a bagoly

A vihar beért minket, vagy mi értünk be a viharba, ahogy tetszik. Ott aztán utolért minket minden szán végzete. Télapó alaposan megpakolt aranyszánja leszakadt a hatosfogatról. Egy kiszámítható fordulattal felborult és belecsúszott egy emberes hóbuckába, amekkorát talán anyám se látott soha, pedig jócskán benne volt már a korban, amikor világjáró barátomhoz költöztem az Északi-sarkra.

Joó László: Elhagyatott fészek

Na jó, most már elég! Végére járok ennek a dolognak. Épp be akartam csapni a kocsi ajtaját, ahonnan mégsem vettem ki a fegyvert, mikor meghallottam, hogy az emeleti ablakból beszédfoszlányok szűrődnek ki. A kocsiajtó csapódását a lábfejem akadályozta meg, ami immár másodjára kap fájdalmas ütést. De legalább a reflexeim rendben vannak! Hallgatózni kezdtem!

Szólj hozzá te is, mondd el a véleményed, vagy csak olvasd el, hogy mások mit írtak.

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük