Fényes csillag
Fényes csillag
Szeretek sétálni a természetben, a tekintetem most is a legfényesebb csillagot kereste, amikor kitört a vihar. Az őszi esték már nagyon hidegek, az eső a csontomig hatolt. Sietősen hazafelé indultam, amikor sírásra lettem figyelmes. A hang irányába indultam, dacolva a nagy széllel. Egy hófehér csapzott, kutya feküdt a bokorban, minden áron próbálta védeni magát a hideg esőtől. Az oldalán egy vérző sebet pillantottam meg. A szívemet átjárta a félelem, tudtam, hogy nem fogom a sorsára hagyni. Nem törődve a hideggel, levettem a pulóveremet és betakartam vele a fázós kis testet. Fáradt volt, nem ellenkezett. A karomba emeltem, hálásan pillantott rám.
Válaszok