Fenyőtű

Fenyőtű - Írók és Olvasók

Fenyőtű

Szépen letettük az ajándékokat a karácsonyfa alá. Ez volt az első igazi karácsonyfám Donival. Egy tojáslikőrös koccintás után, mentem volna vissza segíteni a díszítésben, amikor bekullogott a konyhába Doni. A földbegyökerezett a lába szegény kiskutyának. Teljesült az egyik álma, fa került a házba. Ilyet ő még nem látott, micsoda mulatság. Amikor felocsúdott, szaladt volna, hogy otthagyja a pekingi császári leszármazott névjegyét, de természetesen megállítottam. Ezt is csak egy újabb furcsaságnak tudta be tőlem. Attól a pillanattól kezdve seprűvel jártam – keltem, nehogy a fenyőtű megsebezze a falkát. Természetesen a falka ajándéka is a fa alatt lapult, ők pedig esténként őrizték összebújva.

Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

Kapcsolódó cikkek

Joó László: Elhagyatott fészek

Na jó, most már elég! Végére járok ennek a dolognak. Épp be akartam csapni a kocsi ajtaját, ahonnan mégsem vettem ki a fegyvert, mikor meghallottam, hogy az emeleti ablakból beszédfoszlányok szűrődnek ki. A kocsiajtó csapódását a lábfejem akadályozta meg, ami immár másodjára kap fájdalmas ütést. De legalább a reflexeim rendben vannak! Hallgatózni kezdtem!

Balogh Kriszta – Mesél a bagoly

A vihar beért minket, vagy mi értünk be a viharba, ahogy tetszik. Ott aztán utolért minket minden szán végzete. Télapó alaposan megpakolt aranyszánja leszakadt a hatosfogatról. Egy kiszámítható fordulattal felborult és belecsúszott egy emberes hóbuckába, amekkorát talán anyám se látott soha, pedig jócskán benne volt már a korban, amikor világjáró barátomhoz költöztem az Északi-sarkra.

Ferencz Vicus: Desperatio

Fátyolos tekintetünk néha összekapaszkodott, a részvét, és sajnálat könnyei csillogtak a szemünkben. Aztán szinte szégyenkezve sütöttük le pillantásunkat, a tehetetlenség és kilátástalanság szele legyintette meg az arcunkat, és taszított minket szomorúságba.

ROW: Emlékkönyv című regény – részlet

A csinos, ifjú lány a kút mellett találta az egyik francia katonát, aki a bakancsát kötözte ott éppen. Tetszettek neki is a faluba frissen érkező, idegen legények. Félt azért tőlük, persze, hiába tagadta – mert mondtak mindenfélét: ezek koszosak, erőszakosak, ördögfattyak. Pláne, ha franciák, mert azok még betegek is, mind! Az előítélet így furakodott be a szívükbe a falusi hírmondók által, bár Éva nem gondolta volna, hogy igaz lenne, hisz ez a példány itt igen jámbornak tűnt. Nem volt egy szent arcú szobor­teremtés, mint amilyeneket a templomban látott vasárnaponként, de nem is hasonlított a többi unalmas fiúra a Bükkségben, így ottléte felébresztette benne az érdeklődő nőt.

Válaszok

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük