Boa

Boa - Írók és Olvasók

Boa

Nincs is jobb annál, amikor egy olyan házban élsz, ahol a férjed testvére utál. Mathias és Erik, mint két tojás, de az értelmesebb az én Erikem. Csak most üzleti úton van, két hétig. Óriási a ház, de üres, hiányzik Erik.
– Katherine! Lejönnél egy pillanatra? – kiáltott fel az emeletre Mathias. Vajon mit akarhat?
A lépcsőn lefelé tartva, szokásomhoz híven kezemet a korlátra helyezem, nem veszem észre egyből a boákat. Valami megszúrta a tenyerem, odakapom a tekintetem, véres. A következő lépést elvétem, megcsavarodik a bokám. Zuhanni kezdek. Mathias lent vár, int a sofőrjének.
– Tudod a dolgod, én nem voltam itt.

Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

Kapcsolódó cikkek

Joó László: Elhagyatott fészek

Na jó, most már elég! Végére járok ennek a dolognak. Épp be akartam csapni a kocsi ajtaját, ahonnan mégsem vettem ki a fegyvert, mikor meghallottam, hogy az emeleti ablakból beszédfoszlányok szűrődnek ki. A kocsiajtó csapódását a lábfejem akadályozta meg, ami immár másodjára kap fájdalmas ütést. De legalább a reflexeim rendben vannak! Hallgatózni kezdtem!

Ferencz Vicus: Desperatio

Fátyolos tekintetünk néha összekapaszkodott, a részvét, és sajnálat könnyei csillogtak a szemünkben. Aztán szinte szégyenkezve sütöttük le pillantásunkat, a tehetetlenség és kilátástalanság szele legyintette meg az arcunkat, és taszított minket szomorúságba.

Válaszok

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük