Erdős Sándor – Szerelmem palackja

Szerelmem palackja

Bárcsak lehetnék én őszi szellő hogy borzoljam szőke hajadat,
vagy lehetnék én egy remek festő
festhetnék szerelmes szavakat.

Lehetnék egy vízzel töltött csésze,
hogy ajkaink összeérjenek.
Érezném, hogy enyém vagy már végre,
rólad írnék költeményeket.

Ecset az én kezembe nem való,
szellő sem leszek soha, sejtem.
Ez a lap egy palackba zárható,
összehajtom, bele is rejtem.

Beledobom vágyam tengerébe,
bízva, hogy eljut tehozzád,
elindítom hát a messzeségbe,
szerelmem bont majd rá vitorlát.